58259. lajstromszámú szabadalom • Berendezés málhanyergek málhakereteinek szánná való átváltoztatására a földön való vontatás lehetővé tétele céljából

— 2 -kiviteli példája, van föltüntetve és pedig, az 1. ábrán távlati képben, a 2—5. ábrán a szántalp vége kívülről, élűiről, fölülről és belülről nézve, nagyobb léptékben és a 6. és 7. ábrán egy szántalpvég más kivitele fölülről ós élülnézetben. A fából készült és az (1') vasverettel ellátott (1) szántalpak középső részükön a súly csökkentése céljából vékonyítva vannak és vastagabb végeiken két párhuzamos (2) kereszthoronnyal vannak ellátva, melyek távolsága egyenlő azon U-vas szárainak távolságával, melyből a (3) málhakeretsínek készülnek úgy, hogy a (3) sínek lefelé nyúló szárakkal az (1) talpba helyezhetők. A szántalpak végeinek külső részére a (4) tömböcskék vannak helyezve, melyek végeikkel a talp fólső síkján túlnyúlnak és ezáltal (5, 6) ütközőket képeznek, melyek közül az egymásfelé fordított (5) ütközők a málhakeret (7) keresztsíneit oldalt körülfogják, ami által a szántalpak kölcsönös eltolása megakadályoztatik. A (4) tömböcskékre a (8) vashevederek vannak csavarolva, melyekben a függőleges csapok körül forgatható (9) forgó reteszek vannak ágyazva, melyek a málhakeretnek a szántalpakhoz képest való elreteszelése céljánól kívülről a (3) sínek oldaltkinyúló végeire tolatnak. Hogy az elreteszelés szándékolatlan oldását meggátoljuk, a forgóretesznek befelé való elfordulását a (4) tömböcske említett (6) ütközője, kifelé való elfordulását pedig a (10) csap körül az (1) szántalpon kilengethetően ágyazott (11) retesz segélyével határoljuk, mely lecsappantott helyzetében a forgóretesz elé fekszik. Az (1) szántalpak belső részükön a (12) lemezkék útján a szántalpak fölső részeinek mélyedéseiben megerősített (13) szíjak vagy effélék útján vannak összekötve, mely szíjak a málhakeretnek a szántalpra való helyezésénél a szántalpnak (5) oldalütközőihez támaszkodó málhakeretkeresztsínek által erősen megfeszíttetnek, ami által a szántalpak egymással szemben úgyszólván merevítve vannak és az egyoldali alkalmazott elreteszelés következtében föllépő kibillenés ellen biztosíttatnak. Ezáltal a málhakeret 'és a szántalpak szánszerű szilárd egyesítése éretik el; a szán továbbítása számára a szántalpak végein (14) szemek vannak elrendezve, melyekbe a vontatózsinór (15) kampói akasztatnak. Ezen kampókból két (16) kettőszsinór a közös (17) gyűrűhöz vezet, melyhez a tulajdonképeni (18) vontatókötél csatlakozik. A 6. és 7. ábrán föltüntetett kivitelnél a szántalpaknak belülről szíjak által való összeköttetése elesik, miért is ez esetben az (5) ütközőket, valamint a (9, 11) elreteszelő berendezéseket a szántalpaknak úgy külső, mint belső oldalán alkalmazzuk. Az (1') veretek az (1) szántalpakkal az ezen szántalpakon keresztülhatoló, függőleges (19) peckek útján vannak megerősítve, ami által a két rész szilárd összeköttetése éretik el. Természetes, hogy a málhakeretnek a szántalpakon való megerősítésére már elreteszelő berendezést is használhatunk; így pl. a (11) biztosítóretesz magassági irányban rugózott tolóka által pótolható, mely mögé a forgó retesz záró helyzetében becsappan. Hasonlókép az (5, 6) ütközők nem a (4) tömböcskékén, hanem magán a szántalpon lehetnének elrendezve, anélkül, hogy a találmány lényege megváltoznék. A (13) szíjak a szántalpak között lévő teret áthidaló takaró vagy bevonat által is pótolhatók, mely a terhét egyúttal a talaj által okozott bepiszkítástól is megvédi. Természetes, hogy a tartókeretsínek minden más keresztmetszete számára a szántalpak végeiben elrendezett kereszthornyok megfelelően kiképezhetők. Az (1) szántalpak belső oldalaikon a (20) csapokkal és megfelelő lyukakkal vannak ellátva, melyek egymásba illenek úgy, hogy a két szántalp egymással egyesíthető és a nyereghez szíjakkal odacsatolható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a 42650. sz. szabadalomban védett málhanyereg tartókeretének szánná való átalakítására, a földön való vontatás lehetővé tétele céljából, jellé-