58222. lajstromszámú szabadalom • Héjazott állvány

Megjelent 1918. évi december hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 58222. szára, VIIl/j. OSZTÁLY. Héjazat állvány. ARNDT OTTÓ ÉPÍTŐMESTER LIEGNITZBEN. A bejelentés napja 1912 február hó 16-ika. Elsőbbsége 1911 február hó 28-ika. A találmány tárgya több részből álló, meghosszabbítható és megrövidíthető héjazatállvány, amely sajátos kiképzése folytán tágabb határok között különböző fesztávolságokra és nagyobb terhek számára alkalmazható, mint az ismert ilynemű állványok. A jelen esetben ugyanis a héjazatállványnak szétszedett részei önmagukban zárt feszítőművekböl állanak, amelyek csekélyebb fesztávok esetében egymagukban, nagyobb fesztávoknál pedig egy közös feszítőművé egyesítve használtatnak, mi mellett a közös feszítő műnek a mindenkori kellő fesztávra való beállítása céljából a feszítőművek fölső és alsó hevederei egymáshoz képest eltolhatók. Magokban véve az egymáshoz képest eltolható részekből álló héjazatállványok nem újak ugyan, azonban az ismerteknél a szétvett részek nem alkotnak önmagukban zárt feszítőmüveket, amelyeknek kölcsönös beállíthatása céljából tehát mind a fölső, mind az alsó hevedereiknek is kölcsönösen eltolhatóknak kell lenniök. Eddigelé az ilyen állványt nem lehetett akár igen kicsiny, akár igen nagy fesztávokra egyaránt használni és azonkívül meg sem lehetett anynyira terhelni, mint a jelen találmány esetében, amidőn az állvány nemcsak a legkisebb, hanem a legnagyobb fesztávok mellett is mindig merev feszítőművet alkot. A mellékelt rajzon az 1. ábra a héjazatállványt szétszedve, a 2. ábra összeillesztve mutatja vázlatosan; a 3. és 4. ábra a középső és egyik szélső feszítőmű elülnézete, az 5. ábra a 4. ábra metszete az A—A vonal szerint azon esetben, ha a szélső feszítőmű (4. ábra) a középsőbe (3. ábra) van tolva, a 6. ábra az állvány tartószerkezetének metszete, a 7. ábra pedig a 6. ábra metszete a B—B vonal szerint. A héjazatállvány (1. ábra) a középső (I) feszítőműből és a két szélső, egyforma szerkezetű (II) feszítőműből áll. Csekély fesztávok esetében csak egy (II) szélső rész egymagában vagy a másik szélső részszel kapcsolatban, vagy pedig az (I) Jcözéprész egymagában alkalmaztatik. A középső (I) feszítőmű a fölső (á) hevederből, a középső (b) oszlopból, a (c) húzótagokból és az (o) csomópont körül elforgatható (f) rudakból áll, míg a szélső feszítőművek az (a') fölső hevederből, a (b') oszlopból és. a (c') húzótagból vannak összetéve. Nagyobb fesztávolságok esetében a feszítőművek a