58219. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék főként automobilok számára

- 2 -akkor a rugók, mint könnyen belátható, az akadály nagyságának megfelelő mórtékben oly módon téríttetnek ki az állandó hely­zetű keréktengelyhQ? képest, hogy a koszorú például az 1. ábrán pontozottan jelölt (l1 ) helyzetet veszi föl, minek következtében a keréktengely, illetve a kocsi rázkódás nél­kül halad tovább. Lényeges itt az a körül­mény, hogy a küllőrugók mindnyájan érintő irányban csatlakoznak az (1) abroncshoz. A gyakorlatban természetesen kellő számú rúgót kell alkalmazni, hogy a túlnagy ru­galmasság és a kocsinak ebből eredő hin­tázása elkerülhető legyen. E célból a gya­korlatban előnyös a 2. ábrán jelzett kivi­telű és elrendezésű evolutarugók alkalma­zása, amely berendezés lényege abban áll, hogy mindenik rúgó érintőirányban ugyan, de élesebb ívben távolodik el a kerékágy­. tói és egyenletes átmeneti görbében csat­lakozik az (1) koszorúhoz. Alkalmazhatók továbbá hyperbolikus vagy logaritmikus csigavonal szerint hajlított rugók is, a mivel elérhető, hogy mindenik rúgó az (a) helyen, ahol az agy felőli rövidebb és me­redekebb ív a koszorú felőli ívbe átmegy, a szomszédos rúgóhoz jelentékenyen köze­ledjék úgy, hogy nagyobb akadályhoz való ütközésnél a rugók egymásra feküdve kö­zösen fejtsék ki hatásukat és a túlerős inga­dozásokat meggátolják. A 3. ábra oly kivitelt tüntet föl vázla­tosan, amelynél a rugók sugárirányban indulnak ugyan ki a kerékagyból, de egy­forma ívalakban meghajlított külső végeik­kel érintő irányban csatlakoznak a kerék­koszorúhoz. A 4. és 5. ábra egy ilyen keréknek szer­kezeti kiképezését mutatja. Ezen ábrákon (1) jelöli a tömör abroncsot, (4) a kerék­koszorút, (2) a kerékagyat és (3) a küllő­rugókat, amelyek itt a 3. ábra szerint van­nak kiképezve és elrendezve. A (2) agyra az (5) tengellyel koncentrikusan egy tömör (6) gyűrűs párna vagy egy (7) légtömlős gyűrű van illesztve, amely az erősebb lö­kések fölfogására szolgál. E célból a kere­ket elfödő (8) tárcsán egy (9) karima van kiképezve (5. ábra), amely a (6), illetve (7) párnát egy csekély (b) hézag hagyásával koncentrikusan körülveszi és a rugók be­nyomásakor a párnán gördül, amely elren­dezés mellett a párna csak igen kis mérvű kopásnak van kitéve. A kerék másik belső oldalát a (9) tárcsához hasonló (10) tárcsa födi el, amely az előbbihez hasonlóan (l1 ) merevítő bordákkal van ellátva. Míg tehát egy részről a tömör (1) abroncs a tartósságot nagy mértékben fokozza és nagy menetbiztosságot nyújt, addig a sajá­tos csigavonalú vagy evolutaszerű küllők tökéletes és rongálódásnak alig kitett ru­galmas szerkezetet alkotnak, amelynek ru­galmassága a kopásnak szintén csak kevéssé kitett és csekély átmérője folytán az eddigi légabroncsoknál jóval olcsóbb gumipárna alkalmazása által egyszerű és biztos módon fokozható. A gumipárna keresztmetszete, mint a 6—9. ábrák mutatják, igen sokféle lehet és mindig a célnak megfelelően választható. A 10. ábra a rugalmas küllők elrende­zésének egy további módját mutatja váz­latosan. A 11. ábra a keréknek oly kivitelét mu­tatja, amelynél egy második (14) gumipárna is van alkalmazva. Ez utóbbi, amely a hátsó kerekeknél célszerűen a fékdobon rendez­hető el, a kerék födőtárcsájának (9l ) kari­májával működik együtt. Ez esetben a két (6, 14) párna úgy van kiképezve és mére­tezve, illetve olyan távolságban van a hozzá­tartozó (9), illetve (91 ) tárcsakarimától elren­dezve, hogy egyik párna a másik után jön működésbe, vagyis a (3) küllőrugók össze­nyomásakor először a gyöngébb (14) párna kezd működni és csak ha erre már erős nyomás nehezedik, kezd az erősebb (6) párna is szerepelni úgy, hogy a lökések ily módon erősen tompítva lesznek és az akadályokon való áthaladás majdnem min­den rázkódás nélkül megy végbe. A tömör gumi- vagy nemezpárna helyett természe­tesen ez esetben két pneumatik vagy egy tömör gumi- és egy pneumatikpárna, vagy bármely más rugalmas anyagból készült gyűrűs párna is alkalmazható különböző nagyságban és erősségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom