58169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás friss hús és hal konzerválására
nagyobbrészt megöltük. Az esetleg még megmaradt mikrobák és különösen bizonyos baktériumok spórái a szaporodás szempontjából most már igen kedvezőtlen körülmények között vannak, mert nem képesek a kemény sóval és ecetsavval impregnált kérgen keresztül a hús belsejébe hatolni és azt megtámadni. Ha a húst vagy más effélét az ismertetett módon tömör kéreggel vontuk be, ázt száraz szellőzött helyiségekben hosszabb ideig (néhány héttől néhány hónapig) sértetlenül megőrizhetjük. Közönséges csomagolópapírba vagy gyékénybe (zsákszövetbe) burkolva vagy száraz szekrénybe csomagolva a hús vagy a hal hosszabb ideig tartó szállítást elbír. Az ecetsav a fogyasztó egészségére teljesen ártalmatlan, annál is inkább, mert idővel elpárolog. Ugyanerre a célra azonban más savakat vagy anyagokat is használhatunk, amelyek a fehérjét megalvasztják. Kitűnt azonban, hogy a hús földarabolásánál el nem kerülhető, hogy az üreges csontok belső csatornái meg ne nyittassanak és hogy ezen nyílásokon át rothadási baktériumok be ne hatolhassanak, amelyek a föntebb ismertetett eljárással sem tarthatók távol, illetve meg nem ölhetők. Ennélfogva ilyen esetekben a kezelés még más eljárással egészítendő ki. Ez abban áll, hogy a csöves csontokat nyilt végpontjaiknál könnyen olvadó, normális hőmérsékleten megmerevedett anyaggal, pl. paraffinnal viasszal vagy más effélével vagy plasztikus anyaggal, pl. gumival, parafával, vagy más effélével zárjuk el. Az elzáró anyagot célszerűen sterilizáljuk vagy más módon szakszerűen előkészítjük. Az eddig ismertetett eljárás keresztülvitele után olyan terméket ad, amely még friss húsnak tekinthető. A találmány további kiképzése lehetővé teszi olyan száraz készítmény előállítását, amely por, pelyhek, tabletták vagy más effélék alakjában használandó föl és igen nagy fehérjetartalom mellett egyébként a természetes hús összetételével bír. A találmány ez a része abban áll, hogy a hús vagy haldarabot először a fönt ismertettnél hosszabb ideig forró vízzel kezeljük az alvadt fehérjeburok képzése céljából, azután kb. 10°/0 -os ecetsavoldatba, utána pedig néhány hideg sóoldatba tesszük, ezután hosszabb ideig, kb. néhány hétig csaknem egészen megszárítjuk és végül por-, pehely-, vagy tablettaalakba hozzuk. Ismeretes, hogy hús hosszabb'eltartásnál igen könnyen rothad. Ez onnét van, hogy a húslé kitűnő talaja a rothadási baktériumoknak. Ezért eddig nem volt lehetséges húsból egyszerű szárítás útján olyan kemény anyagot készíteni, amelyből azután később port vagy más effélét lehetett volna előállítani. A hús szárítása annak minden kémiai elváltozása nélkül azonban a tápszerkészítmények előállításánál a legkívánatosabb, mert olyan terméket ad, amely az eredeti terménytől csak a hiányzó víztartalomban tér el. A találmány szerint a húst előzőleg csak a föntebb ismertetett eljárásnak vetjük alá nagyobb mértékben. Ekkor a baktériumokat távoltartó kéreg képződik, amelynek védelme alatt a szárítás veszély nélkül bármilyen lassúsággal mehet végbe. Az ilyen módon kapott terméknél a húsrost maga változást nem szenvedett, különösen pedig megtartotta ásványi anyag (só) és zsírtartalmát. A fehérjetartalma ellenben annak háromszorosára vagy három és félszeresére emelkedett, míg a víztartalom heted- és nyolcadrészére csökkent. Az így kapott száraz terméket azután a fönt ismertetett módon aprítjuk és tápszerkészítmény vagy más efféle gj7 anánt használjuk föl. ÖZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás friss hús és halak konzerválására, jellemezve azáltal, hogy a húsvagy haldarabot először rövid ideig ismeretes módon vékony megalvadt fehérjeréteg képzése végett forró vízzel kezeljük, ezután öt százaléknál nem kevesebb savat tartalmazó ecetsavoldatba és végül 1—2 percre hideg sóoldatba tesszük, mire az közönséges vagy maga-
