58038. lajstromszámú szabadalom • Újítások diffúziós injektorkon
szerint, az (a) tok nagy átbocsátókeresztmetszete folytán létesített csekély lésebesség következtében nem állítanak elő injektorhatást, tehát a (c) kivezetőtoldatnál nyomóhatást ós a (b) bevezetőtoldatnál szívóhatást ; ezek a készülékek legföljebb hiányos lémelegítő készülékeknek nevezhetők. A diffuzió-injektoroknak a találmány tárgyát képező, a 4—12. ábrákban föltüntetett kiviteli alakjai teljesen mentesek a vázolt hátrányoktól. A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a lé (b)-nél lép be az itt például két részből álló (a) tokba. A készülék működésénél a (d) fúvókából kilépő gőz, sugárhatása következtében, a levet erősen magához szívja és a léfúvóka konvergáló (j) részében teljesen lecsapódik, mimellett sebességét és melegét a lének átadja. Miután a lé a léfúvóka legszűkebb (k) helyén teljes sebességgel áthaladt, a lé e fúvóka divergáló (1) részébe kerül, melyben sebességének fokozatos csökkenése által a nyomássá való átalakítás történik, hogy végül a lé (c)-nél fokozott hőmérséklettel és növelt nyomóhatással a következő diffuzőr felé kilépjen. A lé nagyobb kilépési nyomása által az alacsonyabb belépési nyomás ellenében egy záróelem, például egy gyűrűalakú (m) szeleptányér tartatik zárva, melyet a tok (n) bordái vezetnek úgy, hogy tehát ez a záróelem a lének (c)-ből a gyűrűalakú (g) tokteren át (b) felé való visszalépését megakadályozza, nehogy a diffuzió-injektornak az előző diffuzőrre kifejtett szívóhatása teljesen megszüutettessék. Mint azt az 5. ábra mutatja a (j, k, 1) lékfúvóka a legszűkebb (k) helyen meg lehet szahítva, mert itt a lésugár nyomás nélkül, azonban a legnagyobb sebességgel ugrik át (j)-ből (l)-be és az e helyen föllépő szívóhatás folytán további, habár csak csekély lémennyiséget képes magához szívni és tovavinni. Ha azonban a diffuzió-injektor működésen kívül helyeztetik, illetve nem tápláltatik gőzzel, akkor az csupán a lé átáramlására szolgáló elemet képez és a (b)-nél belépő, míg (c)-nél kilépő ló az (a) tokban kellő nagy útkeresztinetszetre talál, mert a lé részére az 5. ábra szerint egyrészt a (k) út, másrészt az (rn) záróelem fölemelése mellett a gyűrűalakú (g) toktér által képezett mellékút áll rendelkezésre a (p) nyilak irányában. A föntebbiekben a diffuzió-injektornak üzemi és üzemen kívüli helyzetben való működéséről elmondottak a további és alant leírt kiviteli alakokra is vonatkoznak. Mint azt a 6. ábra szerinti kiviteli alak mutatja, a (j, k, 1) légfúvóka ez esetben egy darabot képez az (m) záróelemmel és az (a) tokban szabadon mozgatható, miáltal a lé (g) mellékútját elzárja. E rész központos vezetését egyrészt fölül a léfúvókán elrendezett (q) szárnyak, valamint alúl az (r) tokbordák biztosítják, míg a löketet, úgy mint előzőleg, (n) bordák határolják. A 7. ábra a 6. ábrán vázolt szerkezet módosítását mutatja. Itt a mozgatható léfúvóka, — mely az 5. ábrához hasonlóan (k)-nál meg van szakítva, — fölemelt helyzetben van rajzolva. Egy ismert foganatosítású fölemelőberendezés, például egy vonóemeltyűvel összekötött (s) emelőbütyök, — mely a vonóemeltyű alsó (t) helyzetében a léfúvóka szabad mozgékonyságát nem befolyásolja az esetben, ha a diffuzió-injektor tokja diffuzőr kiürítésére is alkalmazandó, arra szolgál, hogy a másik (tl) helyzetben az ez esetben megfelelő (u) kengyellel ellátott léfúvókát fölemelve tartsa, tehát ne bocsássa ülésére, oly célból, hogy a (c)-től (b) felé áramló folyadék lehető széles keresztmetszetre találjon és a kiürítés gyorsan menjen végbe. Az (m) záróelem most leírt fölemelőberendezése a 4—12. ábrák szerinti elrendezések mindegyikénél alkalmazható, ha a diffuzió-injektortok kiürítési célokra is használandó. A 8. és 9. ábrákban föltüntetett kiviteli alakoknál a léfúvókának csupán az (m) elzáróelemmel szilárdan összekötött, divergáló (I) része mozgatható és ez a rész egyrészt
