58038. lajstromszámú szabadalom • Újítások diffúziós injektorkon

4 -fölül az (a) tokban lévő (q) szárnyak által, másrészt alúl például a léfúvókának a tokban megerősített konvergáló (j) részén kiképezett hengeres (v) toldatban vezettetik. A két kiviteli alak csupán abban különbözik, hogy (k)-nál (8. ábra) a kifelé zárt (v) vezeték következtében léutánszívás nem történhetik, míg a 9. ábrán (k)-nál nyitott (v) vezetéken át ily utánszívás létesül. Világos, hogy az eddigi föltüntetett, az injektorfúvóka körül gyűrűalakúan elrendezett (g) lémellékút tetszésszerinti alakítás mellett az injektortok más helyén is elrendezhető és a 10., 11. ábrák ily kiviteleket mutatnak. A 10. ábra szerinti kiviteli alaknál a (g) lé-mellékút az (a) tok szívóterétől a (b) belépési hely közelében elágazik, további részében az (m) záróelemet tartalmazza és végül a lé (c) kilépési helye közelében a tok nyomóterébe torkollik. A 11. ábra egy némileg eltérő szerkezetet mutat, amennyiben itt a (j, k, 1) injektor-léfuvóka nem képez egy darabot az (a) tokkal, mint a 10. ábrán, hanem külön darab gyanánt van behelyezve. Ali. ábrában e fúvóka (k)-nál utánszívással bír, míg a 12. ábra ugyanezen fúvókát utánszívás nélkül foganatosítva mutatja. A 11. ábrán továbbá az (m) elzáróelem fölemelt helyzetben van föltüntetve és vezetését, valamint löketének határoláaát (n) bordák eszközlik. Az (o) és (p) nyilak, úgy-mint ez az 5. ábra kapcsán leíratott, a lé áramlásának irányát azon esetben mutatják, melynél a diffuzió-injektor csupán lé-átáramlóelem gyanánt szolgál, minthogy gőzzel nem táplál tátik. Ezenkívül itt az (m) záróelem részére a főiemelőberendezésnek egy másik alakja, egy (s) csavarorsó van elrendezve, mely az (m) záróelem önmozgásának akadályozása nélkül a záróelem nyitvatartását szintén lehetővé teszi, ha a diffuzőr a diffuzió-injektoron át ürítendő ki. Ha eddig leírt kiviteli alakoknál egy a 10. ábrán jelölt, az (m) záróelem fölött elrendezett (w) toldat alkalmaztatik a diffuzőr kiürítése céljára, akkor az (m) záróelem részére nem kell külön fölemelőberendezést alkalmazni. Pontosan épúgy, minc a hogy a 10. és= 11. ábrán az (m) záróelemmel ellátott (g) mellékút az (a) injektortok alsó és fölső elágazásai által képeztetik, ezen elágazások teljes vagy részbeni elhagyása mellett ez a mellékút magán az injektoron azáltal létesíthető, hogy az illető lécsövektől illetve diffuzőröktől egy- vagy kétoldalú elágazások képeztetnek. így például a (g) mellékút fölső kibocsátóvége a lényomócső helyett közvetlenül a diffuzőrbe torkolhat. Az elzáróelemmel ellátott mellékútnak mindezen elrendezései, kapcsolatban a tulajdonképeni diffuzió-injektorral, a találmány terjedelmébe esnek. Maga a (g) mellékút részére a találmány értelmében elrendezett (m) záróelem természetesen bármely ismert szerkezettel bírhat, a szerkezet olyan lehet, hogy szabad önmozgást enged meg, vagy hogy a záróelem részben, vagy teljesen kényszermozgásszerűen működtetik. A föntleírt újítások által elérjük, hogy a diffuzió-injektor, ellentétben az eddigi hiányos kivitelekhez, helyesen képezhető ki sugárkészülék gyanánt úgy, hogy gőzzel üzemben tartva a lé kibocsátásánál növelt nyomóhatást és a lé belépésénél szívóhatást létesít, míg üzemen kívül a szállított ló részére kellő átbocsátókeresztmetszetet nyújt. Ha figyelembe vesszük, hogy egy diffúziótelep teljesítőképessége első sorban a diffuzőrök számától és a lé átáramlási sebességétől függ, mely utóbbi azonban a rendelkezésre álló, az egymásmögé kapcsolt diffuzőrökben fokozatosan fölemésztett víznyomás által van megszabva, úgy érthető, hogy egy ily telep teljesítményének növelése egyedül csak helyesen épített diffuzióinjektorok által lehetséges, minthogy egyrészt a körülbelül 2 atm. kezdeti víznyomást üzemi okokból nem szabad növelni ós másrészt a lé áthaladásával szemben a répaszeletekkel megtöltött diffuzőrök által kifejtett ellenállás egy adott, változhatatlan nagysággal bír. A találmány szerint diffuzió-injektor kiviteli alakoknak alkalmazása által az egész