57817. lajstromszámú szabadalom • Újítások fecskefarkmaró gépeken

— 4 — munkafa mozgási vonalára merőleges irányban lassan és fokozatosan elmozgathatjuk, minek eredményekép a maróktól kivájt fecskefarkok egyik végüktől a másikig enyhén keskenyedni fognak. Szükséges, hogy az egyik marópár mozgása úgy legyen szabályozva, hogy a velük maratott feeskefarkok keskenyedjenek, a másiké pedig úgy, hogy a velük maratott fecskefark ok szélesbedjenek. Szükséges továbbá, hogy az egyesítendő munkadarabok egyikébe vágott fecskefarkok a darab azon végén legyenek legszélesebbek, ahol először jut kapcsolatba a másik darabbal, az utóbbin ellenben az először kapcsolódó végen legyenek legkeskenyebbek s a gép elrendezésének olyannak kell lennie, hogy a fecskefarkok ennek megfelelően marassanak és kapcsolódjanak, ami a leírt gépnél a himbákat mozgató excenterek kicserélése útján könnyen biztosítható. A (33) leszorító talpakat hordozó (34) gerendákat (80) oszlopok tartják, amelyek lehetővé teszik a gerendák függőleges irányú állítását, hogy a gép különböző vastagságú munkafákat dolgozhasson föl. A gerendák előnyösen egymással párhuzamosan állított két fémlemezből állanak, amelyeket (81) harántcsapok egyesítenek. Ezen harántcsapokba vannak ágyazva a leszorító talpak (82) szárai, amelyek körül tekert (83) rugók Bzorítják le a talpakat a munkafára úgy, hogy az utóbbit rugalmas nyomás tartja le, amely a gerendák sülyesztése révén növelhető is. A továbbító szerkezetek azonos sebességgel mozognak, azonban összeérő végükön egy (85) ütköző van keresztben elhelyezve, amely megállítja a (16) továbbító szerkezeten érkező munkadarabokat és mindaddig fogvatartja, míg csak azok a (17)-en érke^ zőkkel nem kapcsolódnak. Az egyes daraboknak szabályszerű időközökben való indítása folytán a (16) továbbító szerkezeten mozgók körülbelül egy hosszal megelőzik a (17)-en mozgókat (lásd a 9. ábrát), következőleg az utóbbiak épen jól érkeznek be, hogy a (16)-on érkezőkkel gyakorlati értelemben azon pillanatban kapcsolódjanak, amidőn ezeket a (85) ütköző megállítja. Minthogy a darabok egyesítése mindig úgy történik, hogy az egyik darab fecskefarkai keskeny végükkel jutnak be a másik darab fecskefarkainak széles végébe, a fecskefarkok egymásbatolódása a (17) továbbító szerkezeten fekvő darab folytonos előrehaladása következtében folytatódik, míg csak az egyesítés be nem fejeződik, miközben az ütköző a (16) továbbító szerkezeten fekvő darabot mindaddig fogvatartja, míg a (17)-en mozgó darab szinten az ütközőhöz nem ér. Mielőtt még a (16) továbbító szerkezeten mozgó darabok az ütközőhöz érnének, az azokat leszorító nyomás nagyrészben megszűnik, oly képen hogy az. ekkor rájuk nehezedő görgők (83) rúgóit elhagyjuk (lásd a 11. ábrát); egyidejűleg pedig azon leszorítógörgőket, amelyek a (17) továbbító szerkezeten mozgó munkafára aközben nehezednek, mialatt a fecskefarkok egymásba tolódnak, súrlódva forgó állapotuk meváltoztatásával közvetlenül hajtjuk egymással kapcsolódó kis (86) fogaskerekek segítségével, melyeknek sorozatát a (89) tengelyen elrendezett (88) lánckerékről (87) lánccal hajtjuk (lásd az la., 8. és 11. ábrát). Ezen közvetlenül hajtott leszorítógörgők az egyesített deszkákat átviszik az ütközőn ós kivetik a gépből; az ütköző erre való tekintettel utánaengedően készül és előnyösen egy (91) csukló körül elfordítható függőleges (85) lemezből és egy ebből előrenyúló, súllyal terhelt (93) rúdból áll, mely szerkezet legjobban a 8. ábrán látható. A súlynak elég nehéznek kell lennie arra, hogy a (16) továbbító szerkezeten fekvő munkafa előrehaladását meggátolja, de könnyebbnek, hogy sem a (17) továbbító szerkezeten ténylegesen hajtott daraboknak ellenállhasson. A továbbító szerkezetek nem hozzák a kimart munkafákat teljesen párhuzamos állásba, ami nem is szükséges. Kell azonban, hogy az egyesítendő munkadarabok annyira megközelítőleg párhuzamos helyzetben kerüljenek össze, hogy a fecskefarkok egymásba tolódása megkezdődhessék, azután már, minthogy a (17) továbbító szerkezeten fekvő darabok ténylegesen előre szállíttat-