57638. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

<15, 16) föliiletei fölülnézetüket tekintve a kocsik hosszirányú középvonalához képest lejtősek, még pedig mindegyik kampónál elülről-hátra tartóan ugyanazon oldal felé, ^amely felé a (13, 14) kampóvégek vannak görbítve. Két szemközt jövő kocsi összetalálkozásánál e szerint a (3, 4) kampók eme lejtős (15, 16) fölületeik mentén egymás mellett -elcsúsznak, egyúttal azonban a lejtőhatásnál fogva egymást harántirányban az (5, 6) rúgók hatása ellenében széjjel is szorítják, mindaddig, míg a két kocsi kellő mérvű közeledésénél a (13, 14) kampóvégek az (5, 6) rúgók visszatérítő hatása alatt egymás mögé nem csappannak, amiáltal -a kapcsolás teljesen önműködően megtörténik. Hogy a (3, 4) kampók kapcsolódása akkor is biztosan megtörténjék, ha a két kocsi középvonala, nem is esik pontosan egybe, ugyancsak a (2) csuklócsap körül elforgathatóan egy U-keresztmetszetű (17) terelővályú van elrendezve (1. és 4. ábra), mely a függőleges (100) gerincfalból és a vízszintes fölső (101) és alsó (102) lapokból áll. A (17) terelővályut a (18) rúgó állandóan a (3) kampó felé törekszik szorítani, a (101) és (102) lapok egymástól való belső távolsága pedig akkora, hogy e hozzászorított helyzetben a (3) kampót alulrólföiülről épen közrefogják. A (17) terelő vályú vége, mely a (3) kampóhoz képest még erősen kifelé van görbítve, a (3) kampón (15) lejtővel együtt a másik kocsi (4) kampójának befogadására alkalmas tölcsért képez és azt helyesen tovább terelve a két kampó kapcsolódását elősegíti. Azon eshetőségre való tekintette], hogy a kocsik különböző megterhelése esetén a szemben álló két (3, 4) kampó nem esik egy magasságba, a kampók alsó (103) oldalfölülete (4. ábra) szintén lejtősre van kiképezve, a (17) terelővályu alsó (102) lapjának elülső (104) része pedig ellenkező lejtőséggel lefelé van görbítve. A (103) felület és (104) lap ily módon a függőleges síkban képeznek a (4) kampó befogadására alkalmas tölcsért és ugyancsak hozzájárulnak a (3) és (4) kampók helyes összekapcsolódásához. A kapcsolás oldására, amint azt az 5. ábra szerinti részletrajz föltünteti, a (3) kampó belső, azaz a (13) kampóvég felé eső oldalán a függőleges (20) csap körül kibillenthető és egy a rajzban föl nem tüntetett rúgó hatása alatt a (3) kampóhoz szoruló (21) nj-elv szolgál, amelyre a másik kocsinak a (3) kampóval kapcsolódó (4) kampója (14) végével reátámaszkodik. Ha már most a (21) nyelvet az alább részletezendő módon a (21x

) nyíl irányában kibillentjük, a (21) nyelv a (4) kampó (14) végét maga előtt tolja és ezáltal a (4) kampót kiakasztja. Ugyanekkor a (4) kampó (21) nyelve is hasonlóképen működik, tehát a két kampó egymásból kiakaszkodik és a kapcsolás oldódik. A (21) nyelv kibillentésére egy a (2) csukló körül forgatható kétkarú (22, 25) emeltyű szolgál (2. ábra), melynek elülső (22) karján lévő (23) nyúlványa a (3) kampó és (21) nyelv közé nyúlik. Egyúttal a (3) kampóhoz annak a (2) csuklón túl érő meghosszabbítása gyanánt a (24) emeltyűkar van szilárdan hozzáerősítve. Ha a kétkarú (22, 25) emelyű hátsó (25) karját, és a (24) emeltyűkart egymás felé szorítjuk, a (23) nyúlvány a (21) nyelvet a már említett értelemben kibillenti, amiáltal a kapcsoló oldódik. A (24) és (25) emeltyűkaroknak egymás felé szorítása a függőleges (26) illetőleg (27) esapok körül forgatható (28, 29) illetőleg (30, 31) szögemeltyűk közvetítésével egy a vonórúd mentén elcsúsztatható (32) szán megfelelő irányú eltolása által történik. A (28) illetőleg (30) szögemeltyűkarok végein lévő (33) illetőleg (34) vezető csapok a (24) illetőleg (25) emeltyűkaroknak (35) illetőleg (36) hosszkivágásában járnak, míg a szögemeltyűk másik, (29) illetőleg (31) karjai a (37) illetőleg (38) hosszhasítékokkal vannak ellátva, amelyekbe a (32) szán függőleges (39) csapja nyúlik. A leírt emeltyű szerkezet révén tehát a (32) szán hátrafelé való eltolásakor a (24) és (25) emeltyű karok egymás felé szorít-