57577. lajstromszámú szabadalom • Kocsi, közúti, vasúti és más hasonló üzemekhez

csappanókat befogadó (23) kivágásokig kissé, azután pedig igen hirtelen hajlanak befelé. A (24) csappanok célszerűen sarkakkal van­nak a (9) hosszanti merevítéseken megerő­sítve és külső éleik a (8) merevítéseken nyugszanak, minek következtében a fölhú­zott ablakok biztos támasztékot találnak. Ennél a síérkezetnél az ablakot, mikor azt leereszteni akarjuk, kissé fölemeljük, a (24) csappanót visszafelé forgatjuk és az abla­kot anélkül, hogy azt előre vagy hátra szorítanók, önmagával párhuzamosan toljuk el a vezetékekben. Ha az ablakot még mé­lyebbre toljuk le, a csúszópálya görbített (22) alsó része vezeti azt az ülések mögött ezekkel közel párhuzamos állásban. Az ed­dig ismertté vált ilynemű ablakszerkezetek­nél az ablakot, mielőtt azt leeresztettük volna, előbb más függélyes síkba • kellett állítani. A föntebb leírt szerkezet által mindkét oldalon körülbelül 2-5 cm., tehát összesen mintegy 5 cm. szélességű teret nyerünk a kocsi belsejében. A függönyök a (20) oldaloszlopok (26) vezetékeiben fut­nak. A (80) ülések valamely alkalmas módon közvetlenül a rácstartókon vannak megerő­sítve és semmiféle más támasztékot vagy merevítést nem igényelnek, miáltal ismét tetemes súlymegtakarítást érünk el. Az ülé­sek (81) támasztékai a (20) oszlopok belső oldalán és a (6) és (9) hosszanti merevíté­seken vannak megerősítve. A tetszőleges számú cellából álló akku­mulátortelep az ülések alatt, a rácstartók­ban van elhelyezve, tehát a kocsi legszi­lárdabb és legmerevebb részében. Az ülés mellső oldalán az ülésdeszkától a pallóig egy (91) drótrács vagy más. burkolat nyú­lik le, mely ily módon a (90) akkumulátor­telepet teljelkn elfödi. Tárgya találmányunknak továbbá a be­járóajtó fölerősítése is. Az ajtó kétszárnyú és úgy van szerkesztve, hogy a két szárnyat egymással összekötő és rúgónyomás alatt álló (103) csukló hatása alatt i két (100) és (101) szárny egyidejűleg önműködően zá­ródjék. Az ajtót közönséges, a vezető ál­tal működtetett (104) retesz zárja el és ugyanígy működtetett, rúgós (105) retesz tartja nyitva (2. ábra). A nyitott ajtó zárása céljából csakis a (105) rúgót kell szabadon ereszteni, ekkor az ajtó a rúgós csukló hatása alatt önműködően elzáródik és a (104) retesz hatása alatt zárva marad. Ed­dig nem lehetett ilyen ajtót akként elren­dezni, hogy az közvetlenül a tartósinről függjön le, mert ha az előtér egyik olda­lán az egyenlőtlen . terhelés következtében lehajlik, a lehajlást az ajtó ugyancsak kö­veti. Ha azonban az ajtó külső végét sínen futó görgő segélyével függesztjük föl, az előtér lesülyedése a görgő oly elfordu­lását idézi elő, hogy a görgő szabad for­gása meg van gátolva. Hogy az ajtó külső vége szabadon és anélkül legyen tartva, hogy az előbb említett hátrány föllépne, találmányunk szerint engedékeny tartóbe­rendezés van alkalmazva, mit azáltal lehet elérni, hogy az ajtón egy közönséges, a 2. és még jobban a 13. ábrán látható (110) hüvelyt erősítünk föl, melyben a (111) rúd szabadon csúszhat. A függélyes (111) rúd fölső végének derékszög alatt álló vízszin­tes toldata van, melyen a (113) sínen futó (112) görgő van ágyazva. A rúd alsó vége csavarházzal vagy más (114) megerősítő taggal van fölszerelve, mely tag és a hü­vely között egy (115) rúgó van bekapcsolva. Mikor az előtér külső vége az egyenlőtlen terhelés következtében lesülyed, az ajtó külső vége annak következtében, hogy a (115) rúgó enged, ugyancsak lesülyedhet úgy, hogy az ajtót könnyen ki lehet nyitni, anélkül, hogy a görgők vagy sarkak ked­vezőtlenül volnának igénybe véve. Találmányunk tárgya sokféleképen mó­dosítható anélkül, hogy lényegétől eltér­nénk, mi abban áll, hogy az egyes részek elrendezésük következtében egymást köl­csönösen támogatják és így szilárd és me­rev szerkezet létesítését engedik meg és hogy eme szerkezettel kapcsolatban önmű­ködően záródó és' az előtér egyenlőtlen sülyedésénél meg nem szoruló ajtók van­nak alkalmazva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom