57445. lajstromszámú szabadalom • Rácsbetét szélhevítők, regenerátorok, gáztisztítók, kondenzátorok stb. számára

rudaknak összes eddig ismert változatai a rácstérfogat csökkentésén, a kicserélő és fölfekvő fölületek, t ovábbá a fogazás, csapkötés stb. kiképezésén alapultak. Ezen változtatások eredménye az volt, hogy a rács üres tőreinek viszonylagos nagysága az összhatás rovására növekedett. A tapasztalás szerint a rácson átvonuló állandó keresztmetszetű és sebességű áram kényszermenetüleg a legszűkebb átbocsátó keresztmetszethez és a legrövidebb szabad úthoz alkalmazkodik és ennek folytán csak egyes fölületeket, fölületrészeket, vonalaikat vagy pontokat súrol. így aztán valamennyi ismeretes rácsrendszernél haszontalan holt terek és hatástalan szabad rácsfölületek képződnek, amelyek a por stb. lerakódását elősegítik és a rácsnak úgy hatásf okát, mint tartósságát is csökkentik. Mindezen hátrányokat megszünteti a jelen találmány tárgya, amely a derékszögű elemekből összeépített rácsok tökéletesítése gyanánt tekinthető és ezekhez hasonlóan egyszerű, könnyen előállítható, egyenlő alakú elemekből áll. A rácsrudaknak a találmány szerint való kiképezése és elrendezése következtében a gázok vagy folyadékok, váltakozva megoszló és ismét egyesülő zeg-zugos áramokban ;a rács egész üregét, amely egyenlő bőségű és egymást diagonálisan keresztező csatornákra van osztva és a rácsrudaknak valamennyi fölületét egyenletesen súrolják. Továbbá előnyöket nyújt a viszonylagos anyag- és fölületnövelés, az eresztékek jobb elrendezése, az állékonyabb fölépítés, jobb térkihasználás, holt terek elkerülése-, perkiválasztás stb. A találmány szerinti rácsnak néhány kiviteli alakját ía mellékelt rajzok tűnte- • tik föl, amelyeken az 1. és 2. ábra a rács két különböző hosszmetszetét, a 3. ábra A—B és C—D vonala szerint, a 3. ábra ugyanazon rács alaprajzát, és részleges metszetét, la 4. ábra középső része az összeillesztett rácsrudak hosszmetszetét, fölső része egy, az előbbiekre harántirányú rácsrúd keresztmetszetét, alsó része pedig két harántrúd felének keresztmetszetét mutatja* ahol ezen harántrudak a középső radon kiképezett fogközökbe illeszkednek; az 5—10. ábrákon különböző rácsrendszerek metszetei láthatók a rácsrudak között haladó csatornákkal együtt, míg a 11. ábra ;a rácsrudak különböző kiviteleit mutatja keresztmetszetben. Az 1—4. ábrákon látható kivitelinél a rácsrendszer kereszt bőn egymásra fektetett rudakból van összetéve, amelyek kölcsönösen egymásba hatolnak és egymást" merevítik. A rudak keresztmetszetét célszerű hatszöglstesre venni, azonban ez az alak tetszőleges módosulásokat szenvedhet (11. ábra). Mindegyik rúd egy végigmenő (a) hosszmagbiól áll, amely a régi négyszögletes rácsrudakhoz hasonlóan derékszögű négyszög keresztmetszetekkel bír. A kölcsönös alátámasztásra és fölfekvésre csupán ez az (a) mag szolgál, amely tehát a rács tulajdonképeni vázát alkotja. Míg azonban a régi négyszögletes rudakból összeállított rácsnál egyenlő távolságokban, és pedig a csatornák szélességében, a rácsrudaknak úgy fölső, mint alsó vízszintes fölületén is a gázok által nem érintett, szabad közbenső helyek voltak találhatók, amelyek holt tereket alkottak, addig a találmány szerinti rácsnál ezek a holt terek egy-egy ékalakú, szilárd (b) toldattal vannak kitöltve, amelyek a rács tömegét és fölületét az átbocsátó képesség csökkentése nélkül megnagyobbítják. A (b) toldatokkal hatszögletesre kiegészített rudak ezen toldatok magasságának megfelelő mértékben kapcsolódnak kölcsönösen egymásba. Az ismeretes csúcsos vagy boltozatos rácselemeket, ellentétben a tetőszerű (b) toldatok, itt sem megterhelve, sem alátámasztva nincsenek. A (b) toldatok a holt terek kitöltése mellett még arra is szolgálnák, hogy az (a) magokat kölcsönösen merevítsék és ezáltal a vázat, amely az egész szerkezetet hordja, szilárdabbá tegyék. Egy-egy rúd (b) toldatai, ha ía rudat, mint egészet tekintjük, a 4. ábra sze-