57444. lajstromszámú szabadalom • Vasúti váltó és jelzőállító berendezés

_ 4 _ A (34) hasáb belsejében a (36) fémdugattyú van elrendezve, mely az utánaengedő (37) tömítő gyűrűkkel és a belső (38) csatornával van ellátva. A dugattyú, a (32) szánnál, a legömbölyített (46) fejben végződik, mellyel a szánban kiképezett (47) kivágás eorrespondeál. A dugattyú fészke, mely egyik végén a (39) dugóval van elzárva, három nyílással, nevezetesen a váltóállító vezetékkel közlekedő (40) nyílással és az egymással közvetlen szomszédságban lévő, különböző irányokba kitérő váltóknak ellenőrző vezetékeivel közlekedő (41, 42) nyílásokkal van ellátva. A (32) szán a (43) rugóval van ellátva, melynek vége a (44) ütközőt hordja, mely a (36) dugattyút annál az állapotnál, melynél fölül, a (40) cső útján nem áramlik be nyomó fluidum, vagyis a melynél a szekrénynél az illető váltót nem működtetjük, fölfelé szorítani iparkodik, amikor is a dugattyú fölső állását foglalja el és a (41 42) vezetékek egymástól el vannak különítve. Hasonlóképpen fölső állását foglalja el a dugattyú akkor is, ha a (32) szán jobbra, azaz a szakadozottan föltüntetett állásba húzatik. Ennek következtében a (41; vezeték csak abban az esetben fog a (42) vezetékkel közlekedni, amelyben a váltó, mellyel a (32) szán egyesítve van, balra és pedig meghatározott állásba tolatott és amelyben a váltó kellően mozgattatott ezen állásba úgy, hogy a (40) vezetékben nyomás uralkodik. A pályán elrendezett váltóellenőrző szerkezetek (41, 42) vezetékeik útján egymás után közlekednek egymással. A berendezés működése általában véve akként történik, amint azt a 7. ábra példaképpen (A, B) útvonalra nézve szemlélteti, mely a (b, a) váltók fölhasználásával létesíttetik. A táblás szekrényben ezen útvonal számára két lap szolgál, melyek közül az egyik úgy az (A) vágánynak, mint az (SA) jelzőnek, a másik pedig úgy a (B) vágánynak, mint az (8B) jelzőnek felel meg. Azáltal, hogy a (B) vágányról az (A) vágányra kitérő útvonalnak megfelelő (6) kulcsot elforgatjuk, azaz pld. függélyes helyzetbe visszük, az (a), ill. (b) váltóknak (4) állító lapját oly. irányban működtetjük, hogy mindkét váltó a (B—A) kitérés irányába állíttatik, másrészt ugyanekkor, bármilyen is a kulcsok elrendezése, a már részletezett módon elérjük azt, hogy az összeférhetetlen útvonalak összes többi váltói egymáshoz képest le legyenek kötve. Ugyanekkor működésbe hozzuk a (B) váL gány (5) lapját, mely ekkor akként hat (13) tolattyújára, hogy a nyomó fluidumot bebocsátó (24) vezeték nyílása elzáratik és hogy a (b) váltónak (c2, c'2) éllenőrző szerkezeteiből kivezető (25) vezeték a (B) vágány (SB) jelzőjének (m2) hajtó szerkezetével hozatik közlekedésbe. Működésbe hozzuk továbbá az (A) vágánynak (5) lapját is, melynek (13) tolattyúja az (A) vágány jelzőjének (25) vezetékét elkülöníti és a (24) vezeték útján beáramló, állandó nyomás alatti fluidumot a (25) cső útján a befutott útvonal utolsó (a) váltóját ellenőrző (cl, c'l) szerkezeteknek (41) csövéhez (6. ábra) bocsátja. A (c'l) ellenőrző szerkezetnek (7. ábra) nyitott állásánál (6. ábra) vagyis azon állapotnak megfelelő állásnál, melynél a váltó teljesen odaszorul a sinhez és pedig a kellő, azaz (a váltó csúcsának irányában nézve) jobboldali állásban, a (41) vezeték útján beáramló nyomó fluidum a (42) ve| zetékbe áramlik át, majd a következő *(b) váltóhoz (7. ábra) és pedig ennek ellenőrző szerkezetéhez áramlik, mely váltónak a jobboldali állásban teljesen odaszoruló állapotánál a nyomó fluidum a (25) vezeték útján a (B) vágány lapjának (16) tolattyújához, ebből pedig a (26) vezeték útján az (SB) jelzőnek (m2) hajtó szerkezetéhez áramlik, amikor is ezen jelző a bebocsátó állásba hozatik. Világos, hogy ezen jelző csak abban az esetben fog a bebocsátó állásba vitetni, amelyben az (a, b) váltók a kellő mértékben és tényleg a vonal által befutandó útvonalnak megfelelő irányban állíttattak el. Ha valamelyik mozgató szerkezet elpusztul és így a (40) vezetékben (6. ábra) nyomás többé nem uralkodik vagy ha valamelyik