57444. lajstromszámú szabadalom • Vasúti váltó és jelzőállító berendezés

ezen kulcs segélyével nem kell működtetni, nincsen bütyökkel ellátva. " A (20) fogak, melyekre a bütykök hatnak, akár külön darabokban vannak a lapra szilárdan fölerősítve, akár magából a lapból ki vannak vágva (3. és 4. ábra). A (4) lap (2. ábra) az ismert módon szerkesztett, pld. utánaengedő tömítő gyűrűkkel biró (12) •dugattyús tolattyúval van összekötve, mely, löketének egyik végén, a mozgató fluidumot, pld. nyomás alatt álló vizet tartalmazó (21) vezetéket a váltók eltolására szolgáló <M1) (7. ábra), 111. (M2) hajtó szerkezetet az egyik irányban működtető (22) vezetékkel, löketének másik végén pedig, amikor is a (22) vezeték ki van iktatva, a váltónak a másik irányban való eltolására szolgáló {23) vezetékkel hozza közlekedésbe. A (15) segédfogantyúk (2. ábra) a berendezés normális működésének tartamára bal-, ill. jobboldali szélső állásukba vannak eltolva és ezen állásukban rögzítve, nehogy azok a lapoknak a kulcsbütykök hatása alatti elmozgását megzavarják. A vágányellenőrző és jelzőállító (5) lapok <5. ábra) a váltóállító lapokkal azonosan vannak kiképezve, csakhogy az (5) lapot működtető (8) kulcsbütykök és a lappal összekötött (13) dugattyús tolattyú (mely pl. szintén utánaengedő tömítő gyűrűkkel bír) a váltóállító lapok számára elrendezett megfelelő részektől különbözik. Az állandó nyomás alatt álló fluidum, pl. víz, a (24) cső útján áramlik a (13) tolattyúhoz, mely a (25, 26) vezetékeket vezérli, melyek közül a (25) vezeték a lappal korrespondeáló vágány végén lévő első váltónak ellenőrző szerkezeteihez, a (26) vezeték pedig ezen vágánynak ugyanezen oldalon lévő bebocsátó jelzőjéhez vezet <7. ábra). A lapnak közép-, vagyis azon állásánál, melynél azt egyik kulcs sem működteti, a (24) vezeték útján (5. ábra) bebocsátott fluidum nem áramolhatik tova. Ha azonban a lap egyik (8) bütyök segélyével a szekrény belseje felé mozgattatik, akkor a fluidum a (13) tolattyúnak belső (27) vezetéke útján a (25) vezetékbe, ennek útján pedig a lappal korrespondeáló vágány utolsó váltójához áramlik. Ugyanekkor az ezen oldalon lévő jelzőnek (26) vezetéke hatástalan. Ezen állapot megfelel az (A) vágány (6) lapjával (7. ábra) összekötött (13) tolattyú föl tüntetett állásának. Ha a lapot az egyik (8) bütyök segélyével a tábla külső oldala felé mozgatjuk el, akkor a (24) vezeték elzárva tartatik és a (25, 26) vezetékek egymással közlekedésbe hozatnak, mely állapot megfelel a (B) vágányhoz tartozó (5) lappal összekötött (13) tolattyú föltüntetett állásának, amikor is abban az esetben, amelyben az ellenőrző szerkezetből a (25) vezeték útján tényleg áramlik be nyomó fluidum, ez az (SB) jelzőnek (m2) hajtó szerkezetéhez áramlik tova, mely ekkor a jelzőt szabaddá teszi. A váltók ellenőrzése már most azon két föltételen alapszik, hogy az elállított váltó tényleg a kivánt útvonalnak feleljen meg és hogy ezen váltó teljesen el legyen állítva. Szóval a találmány szerint tulajdonképpen kettős ellenőrző hatásról van gondoskodva. Ezen ellenőrzés lényegében véve abban áll, hogy a hajtó fluidum a kivánt útvonalhoz tartozó minden egyes váltó hajtó szerkezetébe való bebocsátással egyidejűleg és pedig akár egymásutáni, akár párhuzamos összeköttetés útján, az ellenőrző szerkezetbe is bebocsáttatik, amikor is a fluidum egy, ennek a jelzőhöz való áramlását lehetővé tévő közlekedést létesítő szelepet, tolattyút vagy csappantyút mozgat el, de csakis abban az esetben, amelyben a váltó kellően elállíttatott, azaz teljesen eltolatott. Az ellenőrző szerkezet, mely minden egyes váltónyelvnél van alkalmazva, a következőképen van kiképezve: A váltó talpfájára, a (45) csavarok (6. ábra) segélyével a (34) hasáb van szilárdan fölerősítve, mely első sorban is a (33) hasítékkal van ellátva, melyben a váltónyelvvel egyesített (30) rúd (31) fejéve csuklósan összekötött (32) szán vezetődik Ezen szánon a (35) ék illeszthető át oly célból, hogy a váltó valamely sérülés esetén rögzíttessék.