57329. lajstromszámú szabadalom • Forgó erőgép

- 2 4. és 5. ábra a dugattyú helyzeteit és a szeleputakat tünteti föl vázlatosan; az 5A. ábra két dugattyúnak érintkező végeit tünteti föl; a 6. és 7. ábra a dugattyúk oldal-, illetve végnézeteit mutatják; a 8. ábra a dugattyú és a mótortengely között közvetítő hajtóművet és a 9. ábra a zárószelep alaprajzát tünteti föl. A 10. ábra a második foganatosítási alak metszetét mutatja a tokon, a szelepeken és az égési kamarán át; a 11. ábra az égési kamarák és szelepek födelének végnézete ; a 12. ábra a szívó és kipuffogó nyílások végnézete, végül a 13. ábra egy sorozat diagrammot mutat, amelyek a minden egyes gyűrűkamarában végbemenő munkafolyamatokat magyaráz­zák. Az 1—9. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tok az — (1, 2, 3) és (4) gömb — szeletekből van összetéve. Ezen gömb­szeletek (5) karimákkal vannak ellátva, amelyek úgy vannak kiképezve, hogy nyo­mástálló összeköttetést tesznek lehetővé és amelyek ismert módon csapszögek és csa­varanyák vagy máseffélék segélyével van­nak egymással összekötve. A tok végei be vannak mélyítve és (6) és (7) karimás fö­delekkel vannak ellátva, amelyek a (10) hajtótengely csapágyainak fölvételére (8) és (9) szelencékkel vannak ellátva. A (10) hajtótengely a (9) szelencébe ágyazott vé­génél csapággyal van ellátva, amelyben a kemény acélból való (11) tömb vaD, ame­lyet a (12) csavar alkalmas helyzetben tart. A (13) fenéklap a toknak az alapzattal való összecsavaroláaára szolgál. A tokban két gyűrűalakú (16) és (17) kamara van, amelyeknek középsíkjai egy­másra merőlegesen állanak. Ezen közép­sikok összeesnek azokkal a síkokkal, ame­lyekben a tokot képező szegmentumok egy­mással találkoznak. A két kamarának egy­forma átmérője és közös (18) középpontja van és egymást két egymással diametráli­san szemben fekvő helyen metszik. Mindegyik kamara el van látva a 180° kerülettel" biró (20). illetve (21) dugattyúval (6. és 7. ábra). Ezen dugattyúk mindegyi­kének végén a két homlokfölület 45°-al le van rézselve. Minden félfordulatnál a du­gattyúk kamaráikban érintkezésbe jutnak egymással, mimellett a (22) rézsútos fölü­letek kb. 15°-nyi hosszban végeikkel egy­máshoz dörzsölődnek (1. 5A. ábra). Miután a dugattyúk aránylag hosszúak, azaz a ka­marák fél kerületét elfoglalják és az utób­biakban jól beillően csúsznak, ennek foly­tán rendesen nem szükséges semmiféle tömítés. A dugattyúk külső karimái hosszá­ban mindegyik homlokfölületen (23) foga­zat van beiktatva, amely egy kónikus fogas­kerékkel együtt működhet. A (10) főten­gelyre két ilyen (24) és (25) fogaskerék van fölékelve, amelyek a tok bemélyített végeiben vannak elrendezve és kifelé a (6) és (7) födelekkel vannak födve. Ezen be­mélyedések (26)-nál (2. ábra) egész a ka­marák belsejéig át vannak vágva és a (24) és (25) kerekek koszorúi az így képezett nyílásokon keresztülmennek, oly célból, hogy a dugattyúk fogazataival kapaszko­dásba jussanak. Mindegyik dugattyú, mi­közben kamararájában egy egész fordula­tot végez, fölváltva belekapaszkodik az egyik fogaskerék fölső részébe és a másik fogaskerék alsó részébe úgy, hogy a főten­gelyt az egyik félfordulat közben az egyik kerék révén és a másik félfordulat közben a másik kerék révén hajtja. A 8. ábra a dugattyút a kónikus (25) fogaskerékkel való kapaszkodásban mutatja. Azok a részek, amelyek a hajtóközeget a dugattyúkamarákba bevezetik és onnét elvezetik, a következők: A csapalakú (SO) záró- éa átváltozószelep, melynek teste (31) és (32) furatokkal bír. A (31) furathoz van kap­csolva a (33) kibocsátó cső. A hajtóközeg számára való bebocsátó cső, amely a tok külső oldalán van vezetve és itt egy táp-' vezetékkel áll kapcsolatban. A (31) furattól oldalt (35) kibocsátó csatorna, míg a (32) furat ellenkező oldalán a (36) bebocsátó csatorna van elrendezve. A (32) furat be­felé nyílik és itt a tok. középdarabjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom