57329. lajstromszámú szabadalom • Forgó erőgép

- 2 4. és 5. ábra a dugattyú helyzeteit és a szeleputakat tünteti föl vázlatosan; az 5A. ábra két dugattyúnak érintkező végeit tünteti föl; a 6. és 7. ábra a dugattyúk oldal-, illetve végnézeteit mutatják; a 8. ábra a dugattyú és a mótortengely között közvetítő hajtóművet és a 9. ábra a zárószelep alaprajzát tünteti föl. A 10. ábra a második foganatosítási alak metszetét mutatja a tokon, a szelepeken és az égési kamarán át; a 11. ábra az égési kamarák és szelepek födelének végnézete ; a 12. ábra a szívó és kipuffogó nyílások végnézete, végül a 13. ábra egy sorozat diagrammot mutat, amelyek a minden egyes gyűrűkamarában végbemenő munkafolyamatokat magyarázzák. Az 1—9. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tok az — (1, 2, 3) és (4) gömb — szeletekből van összetéve. Ezen gömbszeletek (5) karimákkal vannak ellátva, amelyek úgy vannak kiképezve, hogy nyomástálló összeköttetést tesznek lehetővé és amelyek ismert módon csapszögek és csavaranyák vagy máseffélék segélyével vannak egymással összekötve. A tok végei be vannak mélyítve és (6) és (7) karimás födelekkel vannak ellátva, amelyek a (10) hajtótengely csapágyainak fölvételére (8) és (9) szelencékkel vannak ellátva. A (10) hajtótengely a (9) szelencébe ágyazott végénél csapággyal van ellátva, amelyben a kemény acélból való (11) tömb vaD, amelyet a (12) csavar alkalmas helyzetben tart. A (13) fenéklap a toknak az alapzattal való összecsavaroláaára szolgál. A tokban két gyűrűalakú (16) és (17) kamara van, amelyeknek középsíkjai egymásra merőlegesen állanak. Ezen középsikok összeesnek azokkal a síkokkal, amelyekben a tokot képező szegmentumok egymással találkoznak. A két kamarának egyforma átmérője és közös (18) középpontja van és egymást két egymással diametrálisan szemben fekvő helyen metszik. Mindegyik kamara el van látva a 180° kerülettel" biró (20). illetve (21) dugattyúval (6. és 7. ábra). Ezen dugattyúk mindegyikének végén a két homlokfölület 45°-al le van rézselve. Minden félfordulatnál a dugattyúk kamaráikban érintkezésbe jutnak egymással, mimellett a (22) rézsútos fölületek kb. 15°-nyi hosszban végeikkel egymáshoz dörzsölődnek (1. 5A. ábra). Miután a dugattyúk aránylag hosszúak, azaz a kamarák fél kerületét elfoglalják és az utóbbiakban jól beillően csúsznak, ennek folytán rendesen nem szükséges semmiféle tömítés. A dugattyúk külső karimái hosszában mindegyik homlokfölületen (23) fogazat van beiktatva, amely egy kónikus fogaskerékkel együtt működhet. A (10) főtengelyre két ilyen (24) és (25) fogaskerék van fölékelve, amelyek a tok bemélyített végeiben vannak elrendezve és kifelé a (6) és (7) födelekkel vannak födve. Ezen bemélyedések (26)-nál (2. ábra) egész a kamarák belsejéig át vannak vágva és a (24) és (25) kerekek koszorúi az így képezett nyílásokon keresztülmennek, oly célból, hogy a dugattyúk fogazataival kapaszkodásba jussanak. Mindegyik dugattyú, miközben kamararájában egy egész fordulatot végez, fölváltva belekapaszkodik az egyik fogaskerék fölső részébe és a másik fogaskerék alsó részébe úgy, hogy a főtengelyt az egyik félfordulat közben az egyik kerék révén és a másik félfordulat közben a másik kerék révén hajtja. A 8. ábra a dugattyút a kónikus (25) fogaskerékkel való kapaszkodásban mutatja. Azok a részek, amelyek a hajtóközeget a dugattyúkamarákba bevezetik és onnét elvezetik, a következők: A csapalakú (SO) záró- éa átváltozószelep, melynek teste (31) és (32) furatokkal bír. A (31) furathoz van kapcsolva a (33) kibocsátó cső. A hajtóközeg számára való bebocsátó cső, amely a tok külső oldalán van vezetve és itt egy táp-' vezetékkel áll kapcsolatban. A (31) furattól oldalt (35) kibocsátó csatorna, míg a (32) furat ellenkező oldalán a (36) bebocsátó csatorna van elrendezve. A (32) furat befelé nyílik és itt a tok. középdarabjában