57175. lajstromszámú szabadalom • Többfázisú erőátviteli rendszer

— 2 -státor- és a rótormezők mind a két gépben egyformán vagy egy irányban, vagy pedig ellenkező irányban forognak, addig a 2. ábrabeli kapcsolás esetében az egyik gépben forgásirányuk egymással egyező, a másikban pedig ellenkező lesz; ha tehát a generátor fordulatszáma például a státor- és a rótorfrekvenciák összegének felel meg, akkor a mótor fordulatszáma a kettő különbségével lesz egyenlő. Ezt a berendezést erőátvitelre oly módon lehet fölhasználni, hogy a generátor állandó vagy közel állandó fordulatszámmal hajtatik és energiáját a motornak adja át, amelynek fordulatszámát tetszőleges pozitív és negatív értékre szabályozhatjuk. Ez a két követelmény nem mond ellent egymásnak, mert a generátor sebessége a státor- és a rótorfrekvenciák összegét határozza meg csupán, míg különbségük, amely a mótor sebességét állapítja meg, még tetszőleges lehet. Ha (nl) a generátor fordulatszámát, (pl) a póluspárjainak számát, (n2) a mótor fordulatszámát és (p2) a mótor póluspárjai számát jelenti, és ha a státoráram periódusszámát (w)-vel, a rótorszámét (v)-vel jelöljük, akkor ezek az értékek a következő viszonyban vannak egymással: nlpl = w-(- v n2p2 = w—v Ha most a generátor fordulatszáma állandó, úgy a mótor fordulatszáma a következőkép függ a periódusszámtól: n2p2 = nlpl—2v2w—nlpl Ha tehát a (v) periódusszámot a 2. ábrában föltüntetett módon a rótoráramkörre kapcsolt (s) mágnesező szinkróngép segélyével variáljuk, úgy a mótor fordulatszámát bármely pozitiv vagy negativ értékre szabályozhatjuk. Ámde a viszonyok behatóbb vizsgálatából kitűnik, hogy az (s) szinkróngépnek, amelynek csupán a mágnesezéshez szükséges energia szolgáltatása és a mótor szabályozása volna a rendeltetése, elektromos energiát kell fölvennie, mihelyt a mótor nyomatékot fejt ki; ha ez utóbbi pl. a státor periódusszámára való tekintettel, a szinkrónon aluli sebességgel forog, ami rendszerint így lesz, ebben az esetben rótora elektromos energiát fejt ki, amely a generátor rótorenergiájával együtt az (s) szabályozógépbe folyik, amint a 2. ábraban jelezve van. Az (m) mótor üzembehelyezése céljából tehát az (s) szabályozógépből, amely kezdetben a generátorral fél szinkrónizmusban jár, mechanikus, és pedig az (m) mótor kétszeres forgatónyomatékának megfelelő energiát kell elvonni. Állandó mótornyomatéknál a szabályozógép fékezőnyomatékának is minden sebességnél állandónak kell maradnia. Ha a szabályozógép nagyoü lassan forog, úgy a mótor a generátorral szinte szinkrónon jár; a szabályozógépből kiveendő energia mindig megfelel tehát a mótorsebesség s a generátor szinkrón sebessége közötti különbség és a mótor mindenkori nyomatéka szorzatának. Ily kapcsolással szóval a berendezés a gyakorlati használatra még nem elég alkalmas, mert a generátor teljesítményének jó részét a szabályozó gépből mechanikai munka alakjában ismét el kell vonni. Ehelyett a rótoráramkörben lévő fölös energiát egy periódusátalakítóba vezetjük, amely azt a státoráramkör periódusszámára átalakítja, úgy, hogy ebbe az áramkörbe visszavezethető legyen; ezzel egyidejűleg az átvitt energia feszültsége is a státorfeszültségre transzformálandó. Mind a periódusszám, mind pedig a feszültség átalakítása a fordulatszámmal együtt szabályozandó oly módon, hogy a periódusátalakítóban föllépő primér és szekundér periódusszámoknak öszszege a generátor fordulatszámának megfelelő állandó érték legyen, továbbá, hogy a primér és a szekundér energia feszültségei a hozzájuk tartozó periódusszámokkal közelítőleg arányosak legyenek. Míg a feszültséget célszerűen a kézzel vagy egy önműködő készülékkel beállítható transzformátorokkal lehet, addig a periódusszámot könnyű egészen önműködően szabályozni. E célra a 3. ábrában az (f) periódusátalakító szolgál, egyenáramú fegyverzettel és kollektorral, mely a rótor- és a státoráramkörökre van kapcsolva. Minthogy az