57108. lajstromszámú szabadalom • Indító és kapcsolóberendezés villamos hajtású járművekhez főként villamos hajtású járművekhez főként villamos függő vasutakhoz

<19) kormánykészülék a 3. ábrában, valamint az 1. ábra jobboldalán föltüntetett helyzetben van. Ha most a (6) indító-kapcsoló (9) forgattyúját bekapcsoljuk, akkor az áram (Q)-ból a (2) vezetékbe, ennek (a) pontjától a (15) fojtó-ellenálláson, a (8) indítási ellenálláson, a (10) kontaktuson és *(9) forgattyún keresztül a kormányzókészüléknek megfelelő pályarészlet (b) pontjához, innen a (26) áramleszedőn és a főáramkörbe iktatott (21) tekercsen keresztül a <44) ponton át a (42) kontaktus-pecekhez, majd a (45) kontaktus-szelvény közvetítésével a (41) kontaktus-pecekhez, innen pedig a mellékáramkörbe iktatott (22) tekercs (43) kapcsához s ezen tekercsen át a íöldbe jut. Ezalatt a mellékáramkörbe iktatott (22) tekercs teljes erővel működésbe lép s a (20) vasmagot a (23) rúgó hatása •ellenében lehúzza úgy, hogy az a 4. ábrán és az 1. ábra baloldalán látható helyzetbe (kerül. Mindaddig, amíg a (9) forgattyú a (10) kontaktussal érintkezik, a (15) fojtó-ellenállás az áram feszültségét annyira gyengíti, hogy a motorok nem indulhatnak meg. A (22) tekercs erős fölgerjesztése í folytán a vasmagot maga felé rántja. Ez a <30) hengert bizonyos szöggel elforgatja, minek következtében a (41) és (45) kontaktusok érintkezése megszűnik s az áram most már nem megy többé keresztül a mellékáramkörbe iktatott (22) tekercsen, ^amelyben csak egy pillanatnyi áram impulzus jelentkezett. A (20) vasmagot mindamellett megtartja lehúzott, helyzetében a íőáramkörbe iktatott (21) tekercs, a főáram ugyanis most a (42) és (45) kontaktusokon (40) kontaktus-pecekhez és az evvel kapcsolatos (39) pecektől a (31) kapcsoló •henger (4ö) gyűrűs kontaktusához jut. A (46) gyűrűs kontaktustól az áram a (47) kontaktus szelvényhez, innen a (33) kontaktus-pecken át a (17) kocsihajtó mótor fegyverzetébe, majd a (37) kontaktus pecken a <48) és (49) szelvényeken és végül a (36) pecken át a kosihajtó mótor mágnestekercselésén keresztül a földbe áramlik. A kocsihajtó mótor most az előrehaladásnak megfelelő értelemben' jár. A (20) vasmagot ezen munkafolyamat alatt a főáramkörbe iktatott tekercs tartja meg helyzetében. A (9) forgattyúnak a (11, 12, 13, 14) kontaktusokra való forgatása közben a (8) indítási ellenállás kikapcsolódik és a (16) kocsi (17) hajtó-mótorja teljes áramot kap. Ha a hajtó-mótort megakarjuk állítani, a (9) forgattyút visszaforgatása útján kikapcsoljuk. Ennek következtében a (23) rúgó a (20) vasmagot ismét fölránthatja, amikor is a (30) henger eredeti helyzetébe (1. a 3. ábrát) fordul vissza és a járómű áll. Azonnal újabb kormányzást eszközölhetünk, ha a (9) forgattyút a (10) kontaktusra állítjuk. Valahányszor a forgattyút a (10) kontaktusra állítjuk és a nyugalmi állásba ismét visszaforgatjuk, a szabályozó mágnesnek a mellékáramkörbe iktatott tekercse mindannyiszor egy-egy rövid áramimpulzust kap s a (31) henger egy fogszélességgel tovább forog. Ha a kormányzó kapcsolást csak egyszer ismételjük, akkor a (31) henger a sülyesztésnek megfelelő állásba fordul, amikor az áram az emelő-mótorba í jut s a kötél a teherrel leereszkedik. A (31) hengernek következő állása az emelőmótor forgásának emelésére való átváltását idézi elő; az ezután következő továbbkapesolás az emelőmótort kiiktatja és a kocsihajtó-mótort visszafelé haladásra kapcsolja be, mire ismét a legelső, az előrehaladásnak megfelelő kapcsolási viszonylat kerül sorra. Világos, hogy a fogattyúnak a (10) kontaktusra való többszörös át- és visszaforgatása révén tetszőleges haladóvagy emelőmozgást idézhetünk elő akár az egyik, akár a másik értelemben s e tekintetben semminemű sorrendben nem vagyunk kötve. Hogy a szabályozó-mágnesnek a mellékáramkörbe iktatott tekercsét túlságos fölmelegedésből megóvjuk, a henger (45) kontaktus-szelvényét úgy alakítjuk, hogy attól a (20) vasmag löketének végső részén a (41) kontaktus-pecek már elválik .— a vasmagot mozgató áram tehát csak egész rövid ideig hat, — ugyanazon pillanatban