57108. lajstromszámú szabadalom • Indító és kapcsolóberendezés villamos hajtású járművekhez főként villamos hajtású járművekhez főként villamos függő vasutakhoz
ebből pedig a szabályozó-mágnesnek a mellékáramkörbe iktatott (22) tekercsén és az (1) futósinen át a földbe jut. A (22) tekercs eközben erősen fölgerjesztődik, s a (20) magot maga felé húzza, minek következtében a (25) kapcsoló záródik. Ezen kapcsolón át most az áram a (26) áramleszedőből a mágnesnek a főáramkörbe ikfatott (21) tekercsén keresztül a (28) kapcsolóhenger (27) gyűrűs kontaktusaihoz, innen pedig a motorokba áramlik. A (15) fojtó-ellenállás nagysága úgy van megszabva, hogy amikor az indító-kapcsöló (9) forgattyúja az első (10) kontaktussal érintkezik, az áramfeszültségnek a (15) ellenállás és a mellékáramkörbe iktatott (22) tekercs okozta gyengítése megakadályozza, hogy a kocsi motorjai meginduljanak. A szabályozó mágnes (22) tekercseiben az áram sűrűsége a keresztmetszet egységére vonatkoztatva aránylag nagy úgy, hogy ezen tekercs ebből eredő erős fölgerjesztése folytán a vasmagot erősen maga felé rántja, ^melyet most már fölbúzott (nyugalmi) >helyzetében a mágnesnek a (25) kapcsoló záródása folytán fölgerjesztett másik (21) tekercs tart meg, minek következtében az most kormányzó mozgást nem végezhet. Ha azonban az indító-kapcsoló (9) forgatfyúját a (10) kontaktusról a (ll)-re fordítjuk át, a (1.5) folytó-ellenállás kikapcsolódik, tehát a feszültség gyengítése megszűnik úgy, hogy a kocsihajtó vagy az emelőmótor forgásba jön. Ha a forgattyút még tovább forgatjuk, akkor fokozatosan az indítási ellenállás is kikapcsolódik és a megindult mótor teljes fordulatszámmal jár. Ha ezen kormányzóberendezést pl. az előrehaladásnak megfelelő kapcsolási állásból a közbeeső (a sülyesztés- és emelésnek megfelelő) állások kikerülésével közvetlenül a visszafelé haladásnak megfelelő állásba akarjuk hozni, tehát az előrehaladásra bekapcsolt motort visszafelé akarjuk kormányozni anélkül, hogy a közbekapcsolt emelőmótor meginduljon, akkor nem kell egyebet tennünk, mint az indító-kapcsoló (9) forgattyújának nyugalmi állásából a (10) kontaktusra háromszor való ide-oda forgatása útján a szabályozó-mágnes vasmagját háromszor megemeltetni, amikor ugyanis a kapcsolóhenger háromszor el-elfordül, s végül a visszafelé haladásnak megfelelő állásban áll meg. A kormányzóberendezésnek egy másik kiviteli alakja a 3. és 4. ábrában, valamint (kisebb léptékben) az 1. ábrán van föltüntetve. Ezen kiviteli alakban a kormánykészülék kapcsolóhengere két (30) és (31) részből áll. A (30) hengeren a szabályozó-mágnes, a (31) hengeren pedig a kocsihajtó és emelőmótor bekapcsolására való kontaktus-szelvények vannak elrendezve. A (30) henger a szabályozó mágnes magjával olyan kapcsolatban van, hogy a mag ideoda mozgása közben a (30) henger ide-oda forog. A (31) hengert a (32) fogas tengelykötés olyan kapcsolatban tartja a (30) hengerrel, hogy a midőn ez a vasmag meghúzásakor elforog, a (31) hengert magával viszi és bizonyos szöggel elforgatja. Ha azonban a vasmag szabaddá válik s a (30) henger ennek következtében visszafelé forog, ez a (31) hengerre nincsen befolyással,, hanem az mozdulatlan marad. A (30) henger tehát a (31) hengert a mag minden egyes meghúzása alkalmával egy-egy fogszélességgel tovább forgatja. A (32) fogas kapcsolás mindegyik felén annyi fog van,, mint ahány kapcsolási viszonylatra van szükség, a föltüntetett kiviteli alakon pL négy fog a kocsihajtómótor és az emelőmótor két-kétféle kapcsolási viszonylatának (előrehaladás, visszafelé haladás; emelés, sülyesztés) megfelelőleg. A két hengert (24> csavarcsrúgó egymáshoz szorítja úgy, hogy a vasmag nyugalmi helyzetében a fogak kapcsolatban maradnak. A (30) és (31) hengerek fölött lévő (33, 34, 35, 36, 37, 38) kontaktus-peckekhez a motorok tekercselése, a (39, 40, 41, 42) kontaktus-peckekhez pedig a szabályozó mágnes tekercsei csatlakoznak. Az egész elrendezést az áram a következőkép futja be: Tegyük föl, hogy a (2) vezeték valamely (Q) áramforrással van kapcsolatban § a
