56683. lajstromszámú szabadalom • Forgó gőzerőgép

— 2 — a (d') térben lévő gőz túlnyomása ellen működik és megakadályozza, hogy a gőz a folyadékot a közép felé szorítsa és ezen az úton jusson az (e) lecsapótérbe. Sugárirányú bordáknak a (d) folyadéktérben való elrendezése által elérhetjük, hogy a folyadék megközelítőleg ugyanazzal a sebességgel keringjen, mint maga a (b) tartály. A leírt reakciós turbina helyett ugyanolyan módon lehet hajtani súrlódási turbinát is, ha a gőzt egy sorozat, átvehető nyílásokkal ellátott és a (b) tartállyal összekötött súrlpdási fölületek külső oldalára vezetjük. Föltéve, hogy ezen súrlódási fölület és 'egyidejűleg a gőzfúvókák is másodpercenként 15 m. sebességgel bírnak, míg a gőznek másodpercenként kb. 1200 m. kiömlési sebessége van, akkor a gőzhatás számára 1185 m. másodpercenkénti relativsebesség marad fönn, amelyet az mint súrlódási munkát a koncentrikus turbinafalaknak adna át, miáltal a készülék megfelelő haszonhatással a gőzr kiáramlás irányában magával vitetnék. Ha súrlódási turbina helyett lapátokkal ellátott akciós turbina alkalmaztatnék, akkor ennek más forgási sebességgel kellene bírnia, mint a gőztérnek, illetve a vele összekötött sugársziyókáknak, avégből, hogy a gőzsugarak ne mindig ugyanazokat a lapátokat érjék. Ezt vagy azáltal érhetjük el, hogy a turbina és a forgó folyadéktartály közé egy áttéthajtóművet iktatunk, vagy pedig azáltal hogy a gőzsávókák mint reakciós gzívókák működnek és a kilépő sugarak azután a lapátturbinát ellenkező értelemben hajtják. A találmány által nyújtott haszon abban áll, hogy a hajtóberendeaésjiek a gőzfejlesztővel való egyesítése által olyan erőgépet kapunk, amely a teljesítményhez viszonyítva, kicsi méretekkel és csekély súllyal bír és gyorsan üzembe hozható. A 2. ábra olyan foganatosítási alakot mutat, amelynél a gőzfejlesztő és adott esetben a forgó gép számára való, vele összekötött tartály nem mozog. A tartály belsejében az (a) tengelyen egy reakciós turbina van elrendezve, amely a gőznek a (d') gőztérből való kiömlése számára (g) lapátokkal vagy fúvókákkal van ellátva. A gőzfejlesztőbe több U-alakú (h) fűtőcső torkollik, melyeknek belső szárai az (i) lángzó tűzterében fekszenek, míg a külső szárak a készülék (d) folyadékteréhez csatlakoznak. Ez a .folyadéktér a tartály kerületén megerősített gyűrűalakú (k) korong által fölül zárva van. A (g) turbinával össze van kapcsolva a harangalakú (1) test, mely alsó, célszerűen laposan végződő részével a folyadéktérbe, majdnem a tartály falazatáig nyúlik be. Mihelyt a turbinát gyors forgásba hozzuk, az (1) harang magával viszi a (d) térben lévő folyadékot, amely a röperő folytán a sztatikai nyomást gyakorolja, mely a túlnyomást a gőzfejlesztőben és a rendesnél kisebb nyomást az (e) lecsapótéröen egyensúlyban tartja. Mert mihelyt a sztatikai nyomás az (1) harang alsó végé• ben valamivel magasabb, mint a túlnyomás a (d') gőztérben, akkor a gőz nem tudja a sztatikai nyomást legyőzni és ennek folytán sem a (d') térből a (d) folyadéktéren keresztül nem léphet át az (e) lecsapótérbe, sem pedig a fejlesztőben lévő folyadékot nem bírja a forgó folyadéktömeget tartalmazó (d) térbe hajtani. Ha a reakciós turbina helyett súrlódási vagy akciós turbinát alkalmazunk, akkor a (h) fűtőcsövek belső nyílásait egy közös sisakkal födjük be, amelyből! azután a gőz sugárfúvókákon át szabad sugárban a turbina felé vezettetik. Ez esetben az (1) harang belső terében csak igen csekély túlnyomás keletkezik és ekkor a forgó folyadéktömeg sztatikai nyomásának csakis a gőzfejlesztőben lévő folyadékon nyugvó túlnyomással kell egyensúlyt tartama. Avégből, hogy a kondenzációs térben a gőz lecsapódását siettessük, a tartály belső falán és a gyűrűalakú (k) fal fölső oldalán (m), ül. (n) bordák rendezhetők el, úgyszintén (o) hűtőbordák is alkalmazhatók a tartály külső falán, (p) manométerrel megmérhetjük az alulnyomást az (e) lecsapótérben és (q) manométerrel a sztatikai nyo-