56440. lajstromszámú szabadalom • Gép rajzok átvitelére

A (80) tuskó a (16) szán alsó oldalán ül és a (82, 83) vezetősínek által tartatik, melyek a tuskón kiképezett (99) lécek részére vezetékeket képeznek; a tuskó a (99) lécek Begélyével oldalt eltolható. A (81) fogasrúd a (84) fogaskerékkel áll kapcsolatban, mely a (16) szán alsó oldalán a (86) csavarok segélyével megerősített (85) forgáscsapon forgathatóan van ágyazva. A (84) fogaskerék továbbá a rövid (87) fogasrúdba kapaszkodik, mely fölfelé álló (88) ^peremmel van ellátva, melynek segélyével a fogasrúd a (90) fogasrúd alsó (89) szélére van erősítve (3. ábra). A (90) fogasrúd (91) csapok által a (16) szán oldalán tartatik (9. és 10. ábra). A (91) csapok (92) görgőkön hatolnak át, melyek a (90) fogasrúd hosszúkás (93) hasítékaiban vannak ágyazva. A (91) csapok a (16) szánba vannak csavarva. A (90) fogasrúd fölső széle (94) fogakkal van ellátva, melyek a (35) tengelyen lazán ülő (54) fogaskerékbe kapaszkodnak, mely utóbbi segélyével az (52) rézhenger a (36) hengerről forgásba hozatik. E berendezés következőképen működik: Ha azt találjuk, hogy az (52) rézhengerre átvitt rajz végei nem érnek teljesen össze, akkor a (76) tengelyt a (77) kézikerék segélyével oly módon forgatjuk, hogy a (71) tolattyúvezetés a (77) kézikeréktől eltávolodik. Ha ezután a (16) szán előremozog, akkora (71) tolattyúvezetés vezetékei között mozgó (79) görgő oldalt azon irányban mozgattatik, amelyben a tolattyúvezetés mozgattatott. Emellett a (80) fogasrúd is menesztetik, miáltal a (84) fogaskerék a 8. ábrán rajzolt nyíl iráuyában kissé elforgattatik. A fogaskerék forgása által az egymással összekötött (87, 90) fogasrudak a szánhoz képest kissé előre mozgattatnak úgy, hogy az (52) rézhenger a laza (54) fogaskerék (3. ábra) segélyével kissé gyorsabban forgattatik, mint a (38) bevonattal ellátott (36) ^henger. Ily módon a rézhenger a (38) bevonaton kissé előre csúszik. A rézhenger és a (36) bengev kerületi sebességei ^közötti különbség természetesen rendkívül csekély és épen elegendő, hogy a rajz végei között .lévő kis. hézag zárassék. A rézhengernek a (38) bevonat föliiletéhez képest való eltolása a rézhenger egész forgására is szétosztatik úgy, hogy ezen kölcsönös cs úszómozgás által a rajz éles körvonalai semmiképen sem zavartatnak. Ha azt látjuk, hogy a rajz két vége a rézhengeren egy kissé egymásfölé nyúlik, akkor a (76) tengelyt a (77) kézikerék segélyével ellentétes irányban forgatjuk, miáltal a (90) fogasrúd kissé visszatolatik és ezáltal a rézhenger kisebb sebességgel forgattatik, mint a bevonattal ellátott henger. A vázlatos 16. ábra a rajznak oly rézhengerről való lenyomatát mutatja, melynek kerülete kissé nagyobb, mint a rajz meghatározott helyei közötti távolság, mely rajznak végei nem esnek teljesen össze. A rajznak a rézhengerre való átvitelénél föllépő további nehézség a sötét vonalak által van a 16. ábrán jelezve, melyen a rézhengerre átvitt rajz végei az egymásnak megfelelő helyeken oldalirányban egymáshoz képest el vannak tolva. Ez a hiba akkor lép föl, ha a (26) asztalra kifeszített, a rajzot tartalmazó (28) bádoglemez a szán mozgáspályájához nincs pontosan párhuzamosan beállítva. E nehézség elkerülésére a (27) központosító csap (1. és 3. ábra) segélyével a (23) lemezre fölhelyezett asztal oldalt rövid (95) csavarral (2. és 3. ábra) van ellátva, melybe a (96) csavarkerék kapaszkodik. Az utóbbi a (97) orsón ül, melynek egyik vége az asztalon van megerősítve é& másik vége a (16) szánon van ágyazva. Az orsó vége kis kézikerékkel, valamint mutatóval és beosztással van ellátva. A (96) csavarkerék segélyével az asztal a (27) csap körül az egyik vagy másik irányban lengethető úgy, hogy az asztal a szán mozgáspályájához pontosan párhuzamosan beállítható. SZABADALMI IGJÉNYEK. 1. Gép rajzoknak egy fölületről egy másik föliiletre való átvitelére, mely egy az átviendő rajzot tartalmazó fölülettel ég egy az utóbbiról a rajzot átvevő hen^ gerrel van ellátva, mely a fölületep végiggördíthető, jellemezve azáltal, hogy