55825. lajstromszámú szabadalom • Kapálógép

Megjelent, 1912. évi április hójáén. MAGY. gAfe KIR. SZABADALMr^^g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55825. szám. X/a. OSZTÁLY. Kapálógép. CERV1NKA JAN GYÁROS PRÁGÁBAN. A bejelentés napja 1911 március hó 9-ike. A találmány tárgya kapálógép, mely oly módon van berendezve, hogy egy, az eke­vasak előtt futó, az ekevaskerettel össze­kötött görgő vagy kerék az ekevasak munkamélységét meghatározza. Az ekeva­sak tudvalevőleg saját súlyuknál fogva a földbe mélyednek és keretüknél fogva cél­szerűen oly módon ágyaztatnak csuklósan egy rúdra, hogy a vezetőkeréknek a talaj egyenetlenségével járó eltolódásait követ­hessék. A találmány lényege abban áll, hogy az eke vaslakat tartó keretnek a tartórúddal való csuklós összeköttetése lehetőleg: nagy játékot enged meg, de megakadályozza, hogy az ekevasiak holtpontba jussanak és munkahelyzetbe való visszavitelük csak kézi erővel legyen eszközölhető', valamint lé­nyege továbbá egy rúgóháfc az elrendezése, amely az ekevasaknak munkahelyzetükbe való visszatérését elősegíti. Ez a rúgó azon­ban egyáltalán nem befolyásolja az eke­vasaknak kizárólag a tartókeretük önsúlya által megállapított mélyjárását, inkább arra a célra való, hogy a .szóban forgó kapáló­gép nyugodt és lökésmentes munkáját ér­jük el. A találmány újdonságát még )a tartó- és vezetőrudak csuklóinak különle­ges ágyazási módja képezi, hogy ezáltal a ' szerkezeti részek közötti súrlódás lehető­leg csökkentessék és vele ezeknek gyors tönkrejutása megakadályoztassék. A találmány tárgyának egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve, még pedig az 1. ábrán nézetben, a 2. ábrán alaprajzban, a 3. ábra egy részletet keresztmetszet^ ben mutat. Az (a) tartókeret egy (e) vezetőrúddai bír, mely (d) csuklók segítségével van az egyébként ismert módon berendezett, von­tatható állványzatnak (c) tartórúdján meg­erősítve. Annak a megakadályozására, hogy lehetőleg nagy löket, tehát) lehetőleg hosszú (d) csuklók mellett az (e) vezetőrűd a csuklók holtponti helyzetéig emeltessék, valamint abból a célból, hogy az ekevasak­nák a munkát végző részek lehető meg­védése mellett egyenletes és lökésmentes munkáját érhessük el, a következő beren­dezés van alkalmazva: A (c) tartórúdtől elhajló (f) tartósín az (e) vezetőrűd löketének fölső végét hatá­rolja [lásd az (e) vezetőrúdnak az 1. ábrán pontozott vonallal jelzett helyzetét] úgy, hogy a (d) csuklók nem juthatnak holt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom