55769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémcsövek előállítására

— 2 — való csöveknek ily -módon való előállítása tehát igen költséges. A hosszirányú varrattal biró vagy úgynevezett melegen hegesztett csövek szokásos előállításánál ugyanezen hátrányok lépnek föl. A nyers fémdarabot szintén ismételten föl kell hevíteni és kezelni, habár csekélyebb mértékben, mint hidegen hengerelt csövek előállításánál. Átlapolt vagy ütköző peremekkel biró hegesztett csövek előállításánál a kiindulási anyag gyanánt szolgáló fémrudat vagy fémtömböt először is sárga vagy fehér izzásig föl kell hevíteni. A kiindulási anyagból ezután hosszú, lapos sávot vagy lemezt készítenek azáltal, hogy egy hengermű járatain gyors egymásutánban átbocsátják, ameddig a fém még annyira izzó, hogy oly vastagságú és szélességű lemezzé legyen alakítható, mint amilyen a megkívánt átmérőjű és falvastagságú cső előállítására szükséges. Ha a kiindulási anyag lemezzé hengereltetett, a fém ugyan még vörösen izzó, de már nem bír oly hőmérséklettel, hogy hegeszteni lehessen. Ezért a fémlemezt kihűlni engedik, rendszerint miután a raktározására alkalmas hosszal biró darabokra vágatott, ha a lemez mint ilyen hozandó forgalomba vagy hogy oly méretű lemezeket kapjunk, melyek a lemez fölhevítésére való kemenczébe beférnek. A fölhevített lemezt hajlító hengereken vezetik át, melyek abból nagy csövet alakítanak, mely ha ütköző élekkel biró csöveket kell előállítani, közvetlenül hegesztő sajtón vezettetik át vagy pedig, ha átlapolva hegesztett csövek előállításáról van szó, a hengerek a lemezből átlapolt peremű csöveket alakítanak. Ezek a csövek ismét kemenczébe rakatnak és ebben még nagyobb mértékben, egészen a hegesztési hőfokig fölhevíttetnek. Bizonyos esetekben, különösen nagy súlyú csövek előállításánál a fémlemez a neki eredetileg kölcsönzött meleget annyira megtartja, hogy a lemezt közel csőalakúra vagy U-alakúra lehet meghajlítani, amikor a hengermű utolsó járatán átvezettetik és mielőtt az anyagot ismételten fölhevítő kemenczébe hoznók, melyben a hegesztési hőfokot veszi föl. Ezen kemenczéből a nagy mértékben fölhevített lemezdarabok egyenként kivétetnek ós végül hegesztő hengereken vagy sajtókon vezettetnek át. Ezen hegesztő berendezések egy golyót vagy tövist tartalmaznak, melynek átmérője az előállítandó cső belső átmérőjének felel meg és mety a fölhevített lemeznek egymáson fekvő peremeit egymáshoz szorítja és hegeszti. A melegen hegesztett csöveknek eddig ismert előállításánál tehát szintén időrabló műveletek egy sorára van szükség, mimellett a fémlemez ismételt fölhevítésénél meglehetős melegmennyiség vész el. A leírt eljárások mindegyikénél nemcsak a hegesztendő lemezperemeket, hanem az egész lemezt is föl kell hevíteni. Azon eljárás, melynél a kihengerelt lemezt kemenczék segélyével a leírt módon föl kell hevíteni, hogy a lemezt meghajlíthassuk és hegeszthessük, azon további hátránnyal jár, hogy a cső belső és külső fölületei durvák maradnak, míg a varrat nem sima és oxidokkal van födve úgy, hogy ezen eljárással simára kikészített csöveket lemezekből előállítani nem lehet. Ezenfölül ezen eljárással nem lehet oly csöveket előállítani, melyek falvastagsága igen csekély, mert hacsak a lemezt erősen túl nem hevítjük, a lemez nem tart magában annyi meleget, hogy az újra hevítő kemenczétől a hegesztő berendezéshez való szállítás után még hegeszthető legyen. Ezen okból a leírt eljárások egyikével hegesztett bizonyos csőfajokat, melyek különben nem igényelnének nagyobb szerkezeti szilárdságot, nagyobb falvastagsággal kellett készíteni, mint az a cső használati céljánál fogva nagy külső, illetve belső nyomásra való tekintettel szükséges úgy, hogy ezen csövek alkalmazása oly fémmennyiség használatát tette szükségessé, mely tulajdonkép felesleges és a csövek költségét még inkább növeli. Az említetteken kívül csövek előállítására még más eljárásokat is ajánlottak, melyek értelmében pl. a hideg fémlemez peremei mentén helyi hevítést alkalmaztak, hogy a