55615. lajstromszámú szabadalom • Őrlési eljárás

•ezen eljárás akár színének, akár ízének vagy a hozadéknak ártott volna. A friss csírázott búzának magas víztartalma van, mintegy 50%) sőt ennél is több. Ilyen nedves búza megőrlésénél összetapadó, tésztás tömeget kapunk, melyből a lisztet nem lehet többé kiszitálni. Ha a nedves csirás gabonát búzával keverjük s a keveréket megőröljük, akkor a csirásbúza szemeiből az őrleményben összetapadt csomók keletkeznek, melyek a lisztből ki nem szitáihatók, hanem a korpába jutnak. Ha megpróbálják a csirásbúzát aszalással szárítani, akkor épen azon alkatrészeket pusztítják el, melyek a finom liszt javításához a sütőképességéhez hozzájárulnak. Az eljárásra nézve nagy fontosságú, hogy a kicsirázott búza s az őrlendő búza keverékét zárt térben raktározzuk, míg a csirásbúza s a száraz búza közti folytonosan tartó nedvességkiegyenlítődés annyira előrehaladt, hogy az egész tömeg tedvessége közel egyenletes. E pihentetésnél keletkező meleg nedvesség hatása alatt a búzaszemek enzymjeinek működése megindul, azaz némi <;ukor s pepton keletkezik, mely az őrlés után a szitálásnál a lisztbe jut s ennek süthetőségét, valamint a belőle készült termék minőségét javítja. A raktározott búza hőmérséklete, a csirázó búza értékes alkatrészeinek megóvása céljából, alacsonyan tartandó. A csirásbúza mindamellett sokkal gyorsabban adja át vizét a száraz búzának, mintha a csirásbúzát külön szárítottuk volna meg. Már pár óra múlva, rossz esetben is legföljebb 12 óra múlva, egyenletessé lesz ÍI keverék nedvessége, míg napok sőt hetek kellenének ahhoz, hogy a csirásbúza a levegőn egymaga megszáradjon, nem is szólva arról, hogy ahhoz nagy szérűk volnának szükségesek, míg jelen esetben a nedvesség kiegyenlítődésre bármily nagy tartány, mely a búzakeverék egész tömegét befogadhatja, elegendő. Ezen új eljárásnak alapja azon tény, hogy a száraz liszt nagyon vízvonzó, sőt a még hüvelyben lévő búzaszem is mohón vesz föl csekély vízmennyiséget. Ezért van az, hogy midőn a száraz búzát a nedves csirásbúzával bensőleg összekeverjük, az előbbi mohón szívja magába a nedvességet az utóbbiból úgy, hogy pár óra múlva az egész búzakeveréknek egynemű, bár csekélyebb nedvessége lesz. Emellett a csirásbúzának minden értékes alkatrésze épségben marad s őrlés után a szitálásnál a finom lisetbe jut. A jó eredményre nézve nagyon fontos, hogy a friss csirásbúza bensőleg egyenletesen kevertessék a száraz búzával. Mivel a használatos berendezések e célra nem megfelelők, új berendezésről kell gondoskodni. A mellékelt rajzon egy berendezés van föltüntetve, mely a csirásbúza készítésére s a friss csirásbúzának a száraz búzával való egyenletes s szabályozható viszony szerinti keverésére szolgál. Az 1. ábra az egész berendezésnek függőleges metszete, melyen a szabályozható szállítókészülék, mely a csirásbúzát a csiráztató dobból a száraz búzához szállítja, látható. A 2. és 3. ábra két egymásra merőleges metszetben mutatja a tulajdonképeni készüléket. Az őrlésre kész száraz búza az (a) tartányban van s ebből az alsó (b) csövön át erős áramban a (c) elevátorhoz jut, innen pedig a köröskörül zárt (d) tartányba. Mialatt a száraz búza folytonos erős áramlással megy az (a) tartányból (d)-be, az alatt a csirásbúza szállítókészüléke vékony, de szintén folytonos áramban s a kívánt keverési arányban vezeti a csirásbúzát a szárazhoz. A szállítóberendezés lényegében egy lassan forgó (e) dobból áll, mely sugárirányú (f) pléhlemezek által rekeszekre van osztva. A dobot egy (g) csigakerék forgatja, melynek fordulatszáma a különböző nagyságú (h) szíjtárcsák révén változtatható. Ezen elrendezéssel a csirásbúza a száraz búzához kellő mennyiségben juttatható úgy, hogy azzal bensőleg keveredhet, mimellett a csira lehetőleg kiméltetik s a dob fordulatszámának megváltoztatása által a keverési viszony igen egyszerűen s biztosan szabályozható.