55430. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú indukciós mótor
felelő mágneses erővonalakat állítanak elő, melyek egymásra merőlegesek. A (3, 4) erővonal azonban főleg a levegőben halad, miért is az ezen erővonal által a (3, 4) tekercselésben indukált önindukció-elektromotorikus erő kicsi és az áram erős. Ellenben az (5, 6) erővonal vason halad át, miért is az (5, 6) tekercselés önindukciója nagy és az áram gyönge. Ha az (5, 6) tekercselésben a mágneses szórástól, valamint az Ohmféle feszültségcsökkenéstől eltekintünk, akkor az (5, 6) erővonal ereje az (1, 2) főmezőnek körülbelül 7 /io részét teszi ki. A két mezőnek a (3, 4) rotoráramra való hatása folytán két forgatónyomaték lép föl, melyeknek iránya ugyanaz és az 1. és 2. ábrán nyilakkal van jelölve, amint erről az ismert szabályok egyike alapján meggyőződhetünk. Emellett figyelembe veendő, hogy az (1, 2) mezőnek az (5, 6) áramra kifejtett hatása folytán ellentétes irányú forgatónyomaték lép föl, mely azonban aránylag kicsi. Ha már most a rotor 90°-al elforog, akkor az elektromótorikus erők és az áramok a 3. és 4. ábrából látható irányt veszik föl és a (3, 4) áram az (5, 6) áramhoz képest igen gyönge lesz, az előállított forgatónyomatékok azonban a horgonyt ismét ugyanazon irányba igyekszenek forgatni, mint előzőleg. fla a horgony az 5. és 6. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el, akkor az (5, 6) tekercselésben az (1, 2) primértekercselés által indukált elektromótorikus erő zérussal egyenlő. Azonban a (Bl) horgonyban a (3, 4) áram által az (5, 6) tekercselésben előállított erővonalak oly áramot állítanak elő, mely az 5. és 6. ábrán föltüntetett iránnyal bír. Emellett a (B) és (Bl) horgonyokban a nyilak által jelölt, tehát az előzővel ellentétes forgatónyomatékok lépnek föl. Azonban két nyomaték kicsi, minthogy úgy a (3, 4) indukáló, mint az (5, 6) indukált áram az (5, 6) tekercselés nagy önindukciója folytán igen gyönge (az (5, 6) erővonalak a (B) horgonyban a tekercselések keresztezése nélkül haladnak át a vason. A fentebbiekből látható, hogy a segédrotorból és megfelelő statorból álló elrendezés nem kielégítő, hogy a rotor tetszésszerinti helyzete mellett a kívánt irányú forgás biztosíttassék. Ezen hátrány kiküszöbölésére a jelen találmány értelmében a főhorgony még két (7, 8) és (9, 10) tekercseléssel láttatik el és ugyanezen tekercselésekkel a föntleírt módon egy második (B2) segédhorgony tekercseltetik (7., 8., 9. és 10. ábra). A rotortekercselésekben keringő áramok közül csak a (7, 8) áram bír jelentékeny erővel és csak ez az áram szolgál a kívánt forgatónyomaték előállítására. Teljesen állandó forgatónyomaték előállítására két segédrotor helyett négyet vagy többet is alkalmazhatunk. Az egyszerűség kedvéért a föntebbiekben oly kétpólusú motort tárgyaltunk, mely a statorban a pólus részére égy horonnyal, valamint a rotorban a szükséges négy tekercselés mindegyike részére két horonnyal bír. Magától értetődik azonban, hogy a pólusok és hornyok számát tetszésgzerint választhatjuk, anélkül, hogy a találmány terjedelmét túllépnők. Továbbá a főrotorban és a segédrotorokban a hornyok száma eltérő is lehet. A figyelembevett eseteken kívül a fönt leírt alapgondolatnak még különböző változatai lehetségesek, melyek közül csak a következőket említem föl: 1. A stator mindegyik póluspár részére egy primértekercselés helyett kettővel látható el, melyeknek, ha (2p) a pólusok számát jelenti, ~ értékkel kell eltolva len& p niök (11., t2. és 13. ábra). A két (1, 2) és (11, 12) tekercselés párhuzamosan vagy egymás mögé lehet kapcsolva, mimellett két tekercselés alkalmazása azt az előnyt adj®, hogy a motor forgásiránya egy tekercselés átkapcsolása által változtatható. Mindkét tekercs állandóan bekapcsolva maradhat, vagy pedig egyikük csak az indításra szolgálhat és ezért gyöngébben méretezhető. 2. Az (Al) és (A2) segédstatorok a kiugró pólusok helyett (13, 14) és (15, 16) röviden záró tekercselésekkel (14., 15., 16. ábra), azaz oly tekercselésekkel lehetnek
