55424. lajstromszámú szabadalom • Röpülőgép
ható tartófölületekkel bíró röpülőgép van bemutatva, és pedig a 16. ábra a röpülőgép oldalnézetét és a 17. ábra fölülnézetét fünteti föl. A fölhajtást előidéző fölületek (b), illetőtőleg (bl) kereteken vannak kifeszítve, mimellett a keretek tengely körül lenghetnek. Ezen tengely végei egy-egy végnélküli szalagban vannak ágyazva, mely szalag a tartófölületeket zárt görbe pályán mozgató fcajtókorongok körül halad. A görbe pálya két egyenes útdarabból áll, melyek végeiken körív segélyével egymásba mennek át {4. ábra). Hogy a tartófölületek nyomását a röpülőgépre átvigyük, a végnélküli szalagok vezető sinek között mozognak, mely utóbbiak a hajtókorongokkal és tartófölületekkel •együttesen tartófölülétrendszert alkotnak. Hogy a föllépő forgatóerőkkel szemben az egyensúlyt még akkor is megtartsuk, ha csak egy tartófölületrendszer nyer alkalmazást, az első rendszerrel egy második rendszert kötünk mereven össze, mely utóbbinak fölületei ellentétes irányban mozognak az elsőével. Az emelendő terhek (motorok, tüzelőanyagok, személyek stb.) a rendszer alatt elrendezett (F) dobogón foglalnak helyet, miáltal a stabilitás kedvező befolyásolást nyer (14—17. ábrák). Az egymástól egyenlő távolságban elrendezett tartórölületeket az egymással kényszerkapcsolásban lévő hajtókorongok segélyével lánchajtás révén mozgatjuk. A tartófölületeknek egymástól való egyenlő távolságai és ellentétes irányban mozgó két fölületrendszernek összeköttetése azt eredményezik, hogy az eredő, mely a vezetősíneknek minden pillanatban más helyén föllépő fölhajtóerőknek eredője, mindig a készülék középsíkján megy keresztül. Hogy a készüléknek előre, hátra, jobbra vagy balra való hajlását megakadályozzuk, a nyomófölületek alá (B), illetőleg (Bl) fékezőfölületeket vonhatunk (1. ábra), miáltal az utóbbiak révén előidézett légáramlat a készülékre vezettetik és ezt e helyen lefelé nyomja. A minden röpülőgépnél szükséges, a lebegést és az előrehajtást létesítő munkát jelen találmánybeli röpülőgépnél két egymástól teljesen független szerkezettel fejtjük ki, minthogy a fölhajtást a mozgó tartófölületek, az előrehajtást pedig célszerűen különleges motorral hajtott különleges légcsavarok végzik. Ha tehát a dolgozó tartófölületrendszer segélyével függélyes fölszállás után a kivánt magasságot elértük, akkor ívben való haladásnál vagy helyben való fordulásnál egy légcsavart, egyenes irányú előrehaladásnál pedig mindkét légcsavart bekapcsoljuk. Röpülés közben fordulatokat (8) kormány segélyével is végezhetünk (4., 5. ábrák). Minthogy a légcsavarok csak az előrehaladásnál működnek, a fölemelkedésnél és leszállásnál ellenben nyugalomban vannak, azért őket megfelelő tengelykapcsolás segélyével a főtengelyről működtethetjük. Mindamellett ajánlatosabb ezen légcsavaroknak egy második mótor segélyével való hajtása, mert üzemzavar esetén, mely a tartófölületeknek nyugalmi állapotát eredményezi, a készüléknek ferdén való beállása következtében (mmthogy ilyenkor több személy a dobogónak a légcsavarokkal szemben fekvő oldalára vonul) a függélyes esést a légcsavaroknak továbbműködése által sikló röpüléssé alakítjuk át. A gép röpülésiránya a mozgatott tartófölületek irányára merőleges. Az előrehajtásra fordítandó erő tehát aránylag csekély, minthogy a tartófölületeknek élei esnek a haladási irányba és így a levegővel szemben csekély homlokfölülettel bírnak. A szabadon függő és lengő tartófölületeknek ferde beállítását vagy saját ellensúlyuk és egy bizonyos nagyságú önsebességük folytán önműködőlég vagy pedig tetszés szerinti ütközőszerkezetek vagy egyéb vezetékek segélyével eszközölhetjük, így pl. a mozgatott (b) tartófölületeket, mint ez a 8. és 9. ábrákon vázlatosan van föltüutetve, (d) ütközőkkel látjuk el, melyek az (e) vezetősíneken vannak elrendezve. Utóbbiak a függélyes síkban beállíthatók, miáltal a (b) tartófölületek hajlásszöge növelhető vagy csökkenthető. A 8. ábrán a (d) ütközők példaképen a (b) fölületek végein,
