55419. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló vasúti kocsik számára
jiek folytán a (10) tengely 180° helyett csak kisebb, a jelen esetben 130°-kal forgatható el. A (2) kengyel, mely eddigelé az említett rézsútos állásában volt, teljesen lebillenni, azaz a (23) csapon függélyes helyzetben nyugvó állapotába jutni készül, mivel a (13) bütyök eközben a (11) emeltyűvel •való érintkezésének szélső pontjába jutott. Ezen állapotnál a két kocsinak kapcsoló szerkezete nyomban kapcsolható és közülök bármelyik hozható akár az (A) kocsi, akár a (B) kocsi kapcsolójának föltüntetett állásába. Ha már mo3t ezen állásnál a kocsik egymáshoz ütköznek, akkor a (2, A) kengyel az (5, B) kilincset befelé lökvén, a (3, B) retesz egészen lesülyed, amikor is a kapcsolás megtörtént. Eközben a (13, B) bütyök •elhagyván a (11, B) emeltyűt, a (2, B) kengyel függélyes helyzetébe lendül. A közönséges kengyellel biró kocsikkal való kapcsolás esetén az önműködő kapcsolót hatástalanná tesszük, azaz a (16) tengelynek megfelelő működtetése útján lesülyesztjük, amikor is a (22) horog szabaddá válik és abba a másik kocsinak közönséges kengyele beakasztódik, míg ezen kocsinak tartalékhorogja az önműködő kapcsolónak (2) kengyelével kapcsolódik úgy, hogy a szokásos kettős kapcsolás létesül. A pályaudvarokon eszközlendő tolatásoknál, melyeknél a kocsik közötti vonófeszültség és a tartalékkapcsolás fölöslegesek, egy, önműködő kapcsolóval ellátott kocsi egy másik, közönséges kengyellel biró kocsival egyszerűen azáltal kapcsolható, hogy ezen kengyel egyenesen a már kellő helyzetbe hozott önműködő kapcsoló felé löketik, amikor is az (5) kilincs kikapcsoltatván, a (3) retesz lesülyed és a kengyellel kapcsolódik. Ezen esetben a kikapcsolás céljából nem szükséges a két kocsi közé menni, hanem elégséges az egyik kocsi reteszét kívülről kiemelni, amikor is a másik kocsi kengyele lesülyed és a kapcsolat megszűnik. Miután a két kocsi egymásból kikapcsoltatott, azok egymással szemben teljesen hatástalanok maradnak, azaz még heves ütközésnél sem fognak egymással kapcsolódni, mivel a (3) retesz a leírt szerkezeti eleinek hatása alatt a lesülyedésben meg van gátolva. Két, önműködő kapcsolóval ellátott kocsi között is létesíthetünk tartalékkapcsolást; ezen célból egy, a szokásos kengyelekhez hasonlóan a (23) csapra fölfüggesztett, horoggal ellátott tartalékkengyel van elrendezve, melyet a (II) emeltyűk működtetnek egészen úgy, mint a (2) kengyelt. A 2. ábrában ezen tartalékkengyelnek (24) forgási szemei láthatók. A kapcsolás pillanatában a (2, A) kengyel a (3, B) retesszel, a lebillenő (2, B) kengyel pedig az (A) kocsinak tartalékhorogjával kapcsolódik. Biztonsági tartalékkapcsolásról azáltal is gondoskodhatunk, hogy a (23) csapon két, egymáshoz hasonló, végeiken fúratokkal ellátót rudat (7. ábra) rendezünk el a kengyelnek kétoldalán, melyekkel a rudaknak (25) végeit kis csapok segélyével kötjük össze; ekként a kengyel két kettős szárral bír. A rudaknak két-két furata közül az egyik furat, nevezetesen vagy (a föltüntetett módon) az egyik rúd (24) végének furata és a másik rúd (25) végének furata, vagy fordítva, hosszúkásán van kiképezve (6. és 8. ábra) úgy, hogy a rúd bizonyos meghatározott mértékű eltolódásra képes. Ezen elrendezés folytán rendszerint csak a kengyelnek szárai hatnak, míg a tartalékrudak csakis a kengyelszárak törése esetén jutnak érvényre. Lehet azonban a szerkezet egyszerűsítése céljából a tartalékelemek alkalmazásától egészen eltekinteni és a kengyelt egyszerűen oly erősre méretezni, hogy az a törés veszélyének egyáltalán ne legyen alávetve. Ugy az utóbbi esetben, mint a 6—8. ábrákban föltüntetett tartalékelemek alkalmazása esetén a (2, B) kengyelnek (1. ábra) a kapcsolás pillanatában való lesülyedése fölösleges és minthogy a kengyel hajlott állásában meghagyandó, az ezen állásában két, az (1) pofából kinyúló, kis tartófül segélyével megtartható, amikor is a működtető szerkezetnek magához a kengyelhez tartozó része elhagyható.
