55419. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló vasúti kocsik számára

_ 4 -Ha két kocsi kapcsolójuk hatástalan állásánál közeledik egymáshoz, akkor azok egymáshoz ütközhetnek anélkül, hogy kapcsolódnának, mert ámbár a (2, A) kengyel behatol az (1, B) pofába és visszalöki az "'(5, B) kilincset, mégis a (3, B) retesz, melyet a működtető elemek visszatartanak, le nem sülyedhet. Ha azonban a (10) tengelyt az óramutató járásával ellenkező irányban elforgatjuk, akkor a kocsik egymással kapcsolódni fognak. A kapcsolás még abban az esetben is foganatosítható, melyben a két érintkező kocsinak vagy közülük az egyiknek (2) kengyele vagy esetleg egész kapcsolója lesülyesztett állásában van ; ebben az esetben nem kell egyebet tenni, mint az (1, B) pofát és a (2, A) kengyelt (az emeltyűk segélyével) kellő rézsútos helyzetbe hozni mindaddig, míg a kengyel a pofába be nem hatol. Ennek megtörténtével a pofát egészen megemeljük, amikor is abba a kengyel teljesen behatol és a kapcsolás a részletezett módon befejeztetik. Az elmondottak alapján világos, hogy két egymással érintkező kocsinak kapcsolása minden esetben foganatosítható. A vonófeszültségre vonatkozólag megjegyzendő, hogy a (3) retesz hatása nem állandó, amennyiben a retesz egy közbenső pontjától kezdve kiszögeléssel bír, mely a harántmetszetet megnöveli; a kapcsolás után beálló legelső lökésnél vagy a reakciós összetolódás pillanatában, mely az indításkor vagy hasonló körülmények között következik be, a (2, A) kengyel tovább hatol be az (1, B) pofába és igy lehetővé teszi a (2, B) retesznek további lesülyedését, melyet eddigelé maga a kengyel akadályozott meg. A feszültségnek a kocsik különböző magassága folytán beállható növekedését az (1, B) pofának elforgása kompenzálja, melyet az a (23, B) esap körül végez, hogy a (2, B) kengyellel egy vonalba helyezkedjék el. A pofának ezen kitérése akár fölfelé is irányulhat, amikor is a pofa akadálytalanul emelkedhetik meg, akár pedig lefelé amikor is a pofa a (14) emeltyűkhöz ütközik ugyan, csakhogy ezek utánaengednek, mert karjaik a (12) pontban (azaz á (15) bütyökhöz, illetve a pofához vezető szárak által képezett szög csúcsában) csuklósan vannak összekötve és ezen pontban a (26) rugókkal (2. ábra) vannak ellátva, melyek lehetővé teszik, hogy ezen emeltyűk a pofa kitéréseit kövessék. Ezen elrendezés azt az előnyt nyújtja, I hogy a vonó erőkomponens mindig a (23, A) csap középpontját a (23, B) csap középpontjával összekötő vonal irányában hat még akkor is, ha a kocsik egymáshoz képest különböző nivókon vannak; ezáltal a kocsiknak különböző helyzetéből eredő hátrányok, különösen pedig a rézsútos pályán föllépő, a mélyebben fekvő kocBi megemelésére irányuló erőhatások teljesen kiküszöböltetnek. A túlnagy lökésekkel szemben a szerkezet a következőképpen viselkedik: A lökés hatása alatt első sorban is a (2, A) kengyel jobban behatol az (l, B) pofába; mielőtt még azonban a kengyel a pofának belső fölületéhez érne, ezen pofának külső fölülete az (1, A) pofának külfölületéhez ütközik, miáltal magának a kengyelnek deformálása teljesen meggátoltatik. Ha az összenyomás fokozódik, akkor a pofák a kocsi belseje felé visszahúzódnak, minek folyományaként a kocsinak ellenkező végén lévő kapcsoló előrészöknék; ezen hátrányt teljesen kiküszöböli a (17) feszítő karmantyún (3. ábra) kiképezett kompenzáló szerkezet, mely a közös (20) csapon eltolható (18) villából és (19) fülből áll és mely ekként lehetővé teszi a kocsinak egyik végén való Összetolódását anélkül, hogy a kocsinak másik végén egyébként ugyanily mértékben beálló előreszökés megtörténhetnék. i Hogy a szerkezet az összenyomás megtörténtével eredeti helyzetébe visszavezettessék, a vonórúddal a (21) rúgó (5. ábray van összekötve, melyet a kocsinak egy közbenső harántgerendája horl; ezen gerendát nem szükséges merevíteni, mivel az általa ellensúlyozandó reakció aránylag nem nagy.