55407. lajstromszámú szabadalom • A lokomotívról kikapcsolható önműködő vasúti kocsikapcsolás

sában részt vett, most már a másik kocsinak a (kl) horog kivágásába befogódzott (kl) kengyele és a (k2) horog (u) toldata közé fogódzik és a kapcsolást elreteszeli. Ugyanekkor a kikapcsolóberendezés csővégei is egymásba nyomulnak és a rúgónyomás alatt álló, keménygumival burkolt (a) lemezek gázzáró kapcsolatot létesítenek, az egyik (a) l#mez pedig működteti a vele kapcsolt (bj tolattyút és a csővezetéket nyitja. Abban a mértékben, melyben a (b) tolattyú kifelé mozog a vele csuklósan kapcsolt (c) tolórúd a henger (d) szelepét zárja. A vonaton csupán az utolsó kocsi (b) tolattyúja marad zárva és (d) szelepe nyitva, a vonat összes többi (d) szelepei az (a) lemezeknek egymástól való távolodása és a (b) tolatytyúknak kinyitása következtében zárva van. A kikapcsolóberendezés működési módja a következő: Ha a lokomotivról a csővezetéket evakuáljuk, az utolsó kocsi (t) dugattyúja elmozdul és a (h2) ütközőbe ütközve, a kapcsolást kikapcsolja és a szabaddá vált utolsó kocsi csővezetékének kúpos, (n) hornyokkal ellátott vége az utolsóelőtti kocsi csövének tágasabb végéből kilép. Mialatt a csővégen alkalmazott hornyok mozognak az eddig tömítve zárt (a) lemezek között, az utolsóelőtti kocsinak csak lassan záródó (b) tolattyúján a hornyok méretezése által szabályozott mennyiségű levegő jut a csővezetékbe, minek következtében a csővezetékben a vákuum nem elégséges a többi kocsi kikapcsolására, azonban a vákuum helyreállítása után a következő kocsi is lekapcsolható. Mikor a kocsi tovább mozog, a vezetékben a vákuum is megszűnik és a kapcsolás ismét a kapcsoló állásába jut. Az esetleg szükségessé váló kézzel történő kikapcsolás az ismert vonóemelő segélyével végezhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő, horogból és kengyelből álló vasúti kocsikapcsolás, azáltal jellemezve, hogy a vonaton a loko motivtól kiinduló szívó- vagy nyomóvezeték megy végig, melyhez mindegyik kocsin egy-egy (f) szívó- vagy nyomóhenger van kapcsolva, amelynek (t) dugattyúja a lokomotivról megindított szívó- vagy nyomóhatásnak a hengerbe való átvezetésénél az illető kocsi kapcsolását kikapcsolja. 2. Az 1. alatt védett kapcsoláshoz egy kikapcsolóberendezés, azáltal jellemezve, hogy az (f) szívó-, ill. nyomóhenger (d) beeresztő szeleppfel van fölszerelve, melyet a vezetékeknek a kocsik kapcsolásánál önműködően egymásba kapcsolódó végei elzárnak és csak az épen utolsó kocsinál hagynak nyitva úgy, hogy a szívó- illetve nyomóhatás megindításánál mindig csak az utolsó kocsi kapcsolódik le; 3. A 2. alatt védett kikapcsolóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik kocsi csővezetékének hátsó, kiöblösödő (A) vége sugárirányban eltolható és rúgónyomás alatt álló (a) lemezekkel van fölszerelve, melyek akkor, mikor a másik kocsi csővezetékének kúpos (g) vége behatol, szétfeszülnek, oly célból, hogy a csővégek között tömített kapcsolatot létesítsenek. 4. A 2. és 3. alatt védett kikapcsolóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik kocsi csővezetéke egy-egy (b) tolattyúval van fölszerelve, mely az (a) lemezekkel oly módon van kényszermozgásszerűen kapcsolatban, hogy az (A, g) csövégek kap-. csolásánál a tolattyú kinyílik és csak az utolsó kocsinál marad zárva, tehát az egész vonaton végigmenő és csak az utolsó kocsi hátsó végén zárt csővezeték keletkezik. 5. A 2., illetve 3., illetve 4. alatt védett kikapcsolóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (d) szelepet az (a) lemezek, illetve a (b) tolattyú akként vezérlik, hogy a tolattyú nyitásánál záródik és záródásánál kinyílik. 6. A 2. alatt védett kikapcsolóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik kocsinál átkapcsolható