55396. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti váltóknak a járművekről való beállítására

I z -nes himbarudak és ezekre ható szögemelők útján történik, a 3. ábra a jobboldali állító szerkezet részletrajza, amelynél átvitelre egy védőcsőbe helyezett vonólánc szolgál, 4. ábra ugyanezen szerkezetet mutatja lapos vonólánccal, melyet egy ellensin \ föd; az . í 5. ábra egy öntött védőburok metszete, ' mely a vonóláncot vagy rudat fogadja J magába és míg egyfelől a sin belső szelvényéhez simul, másfelől a sin magasságát nem lépi túl, a 6. ábra oly váltóállító szerkezet fölülnézete, melynél a váltó helyes beállítása után a nyelvek egyúttal rögzíttetnek is, mimellett ezen szerkezetet, mely főként több kocsiból álló vonatok által használt vágányoknál alkalmazható előnyösen, az egyes ' kocsi kerekeinek karimái is működtethetik, a i 7. és 8. ábra ezen szerkezetnek két egymás fölé helyezett és egymáshoz képest elmozdítható harántrúdját és a hozzá- , tartózó mozgató szerkezetet mutatja, a j 9. ábra egy egyszerű kiviteli váltóállító ; horgot mutat, amely a kocsivezető által lesülyesztve, a váltóállító rudazatba kapaszkodik, a 10. ábrán oly váltóállító horog látható, mely a kocsivezető által kioldva, lecsappan és a váltó átállítása után ismét önműködően visszatér a kezdőhelyzetbe, a 11. ábra a kioldott horgot lecsappant helyzetben, a 12. ábra pedig az önműködő visszacsappánás titán mutatja, amelyet a váltóállítjó liimba ellenállása idézett elő, a 13. ábra egy további horogszerkezetet mutat, melynek a váltóállító himbához való lesülyesztése rúgőhatás alatt történik, a 14. ábra pedig ezen horog mozgató szerkezetét tünteti föl. Az. 1. ábra szerint a (15) váltónyelvek, melyek a (16) harántgerendára vannak szerelve, egyidejűleg mozdulnak el és tetszőleges önműködő elreteszelő vagy rögzítőszerkezettel lehetnek ellátva, amely azo. kat az egyik vagy másik helyzetben fogva tartja. A (16) harántgerenda az egymástól független (17) szögemelők segélyével az egyik vagy másik irányban tolható el. Ezen szögemelőkhöz (18) láncok vasy vonórudak csatlakoznak, amelyek a (19) himbák elmozdulását a váltónyelvekre viszik át. Mindegyik (19) himba egy, a rajzon föl nem tüntetett visszatérítő tekercsrugó befolyása alatt áll és a közúti kocsira, mozdonyra stb. függesztett horog által az alább leírandó módon hozatik működésbe, ahol ezen horgot a kocsivezető egyszerűen lesülyeszti vagy kioldja. A 2. ábra szerint a. váltóállító horgok nem közvetlenül a (19) himbákra, hanem (20) sziögemelőkre hatnak, amelyeknek elmozdulását a (18) láncok vagy vonórudak viszik át a váltónyelvekre. Mindkét berendezésnél (21) rugók vannak a vonóközegekbe iktatva, amelyek a lökések tompítására vagy kiegyenlítésére szolgálnak. Mindegyik (19, 20^ emelőszerkezet a vágánynak egy talpgerendájára van ágyazva és egy (22) védőszekrénybe van zárva. (3., 4. és 6. ábra),, amely a sinnal pontosan egyenlő magas, illetve nem emelkedik a singerinc fölé és nem siilyed a sin talpa alá. A (19, 20) emelők a (23, 24) csapok körül foroghatnak. A (19) himba (25) vége a (27) sinnek egy hasítékán keresztül a (26) sinhoronyba nyúl úgy, hogy a (28) horog (9—13. ábrák), ha le van sülyesztve, vagy ki van oldva, a himba (25) végébe kapaszkodik és azt a 3. ábrán pontozva föltüntetett helyzetbe forgatja, A himbának ezen pontozott helyzetében a kocsin elrendeizett (28) horog (9., 10., 11., 12. és 13. ábrák), midőn a kocsival együtt tovább halad, a himba (25) végét elhagyja és azután a (26) sinhoronybanelrendezett (29) lejtőn fut föl, amely azt fölemeli. Mivel a (28) horgok párosan vannak elrendezve, a két horog a működtetésükre szolgáló (30) fogantyút egyensúlyban tartja, mimellett ugyanezen célra még (31) rugók is alkalmazhatók (9. és 10. ábra), amelyek a fogantyút a horgok fölemelkedése után egyensúlyi helyzetébe térítik vissza,