55209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forrón vulkanizált habnak kaucsukból, guttaperchából és balatából való előállítására

Ha egy darab nyers kaucsukot autoklávban tetszőleges gáz, pl. levegő vagy nitrogén magas nyomásának (80 —300 afcm.) vetjük alá úgy, miután a kaucsukmassza a gáznyomás alól fölszabadult, annak sercegése hallható, mi nyilvánvalóan onnét származik, hogy a kaucsukba jutott gáz kivezető utakat kérés éi a kihatolásnál ellenállásra talál, melyet caak a szivacsszerkezet részleges szétszakítása mellett győzhet le. Az ilyképen kezelt massza fölületes megtekintésnél nagyszámú pórust, nyilvánvalóan csatornákat láttat, melyeket á be- és kihatoló gáz útja közben képezett. Ezt a hatást igen jelentékenyen növelketjük, ha a masszát, mielőtt azt nyomás alá helyezzük, kb. súlya V* részének megfelelő tetszőleges kaucsukoldószerrel, pl. benzinnel szívatjuk meg. Ha ehhez a tésztaszerű masszához még kaucsuksúly 2—10%-ának megfelelő precipitált ként adunk hozzá és ezt az említett gáznyomás alatt kb. 2 óráig a vulkánizációhőnek, 135—145° C.-nak tesszük ki, úgy a kaucsukdarab, mihelyt a külső gáznyomástól tehermentesíttetis, gáztartalmát nem engedi töpbé kijutni és ennek folytán erősen kitágul. Az oldószer az expanziónál a magaB és forrpontját túllépő hőfok következtében az egész habmasszából azonnal elpárolog és igen szabályszerű, száraz hab keletkezik, melyben a bezárt gáz állandóan megtartatik. A habképződésnek ezt a jelenségét azáltal magyarázhatjuk meg, hogy a kaucsukba behatolt gáz az expanziónál bizonyos központokon gyűlik össze, melyek belső túlnyomásuk következtében a mikroszkopikus szivacsszövetet az expanzió közben vékony hártyákká húzzák szét, miáltal az utóbbiak sajtfalakká válnak. . A tapasztalás mutatja, hogy a kaucsuk hevített állapotban lényegesen több gázt vesz föl, mint hideg állapotban (v. ö. C. Ö. Weber, Wr's. conclusion 2) és ez fokozott mértékben áll guttaperkára és balatára nézve. A hevítés továbbá az anyagot abba a képlékeny, nehezen folyós állapotba hozza, mely a vékony hártyákká való tágulást lehetővé teszi, viszont a vulkánizáció ezeknek kellő ellentálló képességet nyújt, hogy az expanziónál bekövetkező tágulást kibírják. A megfeszített állapotban a kártyák a gázt megtartják, minthogy a mikroszkopikus szivacscsövet hézagai a hártyák kitágulása által keresztmetszetük egyidejű összehúzódása mellett a szivacscgövet részeinek túlhelyeződése által záratnak. Nem föltétlen szükséges, hogy a nyers kaucsukot oldószerrel duzzasszuk, azonban a kaucsuksúl részének megfelelő benzin vagy benzol hozzáadása bizonyos habtérfogat elérésére lényegesen csekélyebb gáznyomás alkalmazát teszi lehetővé, mint az minden oldószer alkalmazása nélkül szükséges. Több oldószer viszont a kaucsukra rombolólag hat és a vulkánizációterményt csekélyebb értékűvé teszi. Az eljárást a gyakorlatban következőképen foganatosítjuk: 10 súlyrész. nyers kaucsuk hengerművön 2y súlyrész benzinnel vagy benzollal, valamint —1 súlyrész precipitált kénnel együtt egynemű tésztává gyuratik. A kén helyett előnyösen antimonpentaszulfid, úgyn. kénarany is alkalmazható. Ez utóbbinak természetesen bizonyos mennyiségű szabad ként kell tartalmaznia, melyet azonban nem szabad utólag a kénaranyhoz hozzákeverni, hanem annak magánál a kénarany gyártásánál kell keletkeznie. Az így nyert tészta ezután olyképen alakíttatik, hogy az előállítandó árúk máihabbá való átalakításuk előtt oly alakot nyerjenek, mely mértanilag ama alakhoz hasonlít, melyet az illető árúnak habbá való átalakítása után bírnia kell. A kaucsuktésztából előállítandó formadarabnak a kész habdarabhoz való méretviszonya természetesen ama gázmennyiségtől függ, melyet a kész habdarabnak tartalmaznia kell. Ha a vulkanizálás kb. 100 atm. gáznyomás alatt történik, úgy a kész hab expandált és száraz állapotban kb. 9 térrész, gázt tartalmaz 1 térrész kaucsukra, vagyis kb. 13 térrész kaucsuktész tát kell egy 100 térrész habból álló darabra alkalmaznunk. A külső méretarányok ebből adódnak,