55181. lajstromszámú szabadalom • Dobmalom

hatása céljából az (e) köpenynek (i) páncél­lemezei és az (f) és (g) fenekeknek (h) pán­céllemezei olykép lehetnek elrendezve, hogy azoknak eltolása, illetőleg elforgatása által a közöttük lévő gyűrűs hézag szűkíthető vagy bővíthető. Az 1. ábrán oly kiviteli alak látható, melynél a szabályozás az (i) páncéllemezek eltolása által történik. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a a szabályozás céljából a fenekék páncélle­mezeit elforgatjuk, miért is ezen páncélle­mezek egyes körcikkalaku (h) részekből állanak. A 4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a kiömlőnyílások szabályozása céljából a fe­nekek (h) páncéllemezeit toljuk el. Végül az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál szabályozás céljából az (i) köpeny­lemezeket forgatjuk el. A gyűrűalakú kifolyónyílásnak szabályo­zására, mint a 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál látható, egy ugyancsak gyűrűalakú vagy több részre osztott (n) tolattyú is hasz­nálható, mely kívülről úgy állítható be, hogy a kifolyónyílást többé-kevésbbé el­zárja. A kifolyónyílások szabályozhatásának előnye, hogy a malom mint közönséges cső­malom is használható, melynél az őrlendő anyag folytonosan előre halad. Ezt azáltal érjük el, hogy a dobnak etetőnyílással el­látott végén a kifolyónyílásokat telejesen elzárjuk. A malom ezáltal nedvesőrlésre is alkalmassá válik és a szárazőrlésnél a ma­lom az őrlendő anyag keménységének ós a végtermék finomságának megfelelően a leg­nagyobb határok között is alkalmazható. Az őrlendő anyagot továbbá a dob mindkét végén vezetgetjük be, vagy a dob egyik végén durva anyagok, másik végén pedig darát. Ily módon egy egyetemes malom van létesítve, melynek használhatósági tere az eddigi malmokénál sokkal nagyobb. A teljesítőképességnek növelését, azaz a a munkaszükségletnek csökkentését az ágya­zásnak és hajtásnak jelen új módja által is elérjük, mimellett az összelrendezés rend­kívül egyszerűsége által is kitűnik. Ily malmokat rendszerint fogaskerekekkel hajtottak, melyeknek karbantartása és ki­cserélése az üzemközben föllépő nagy ráz­kódtatások ós porképződés miatt nagy költ­séget okozott. Jelen találmány tárgyánál fogaskerekek nincsenek alkalmazva, hanem azok helyett egyszerű sima tartógörgőket használunk, melyeket transzmisszió segélyé­vel hajtunk és melyek mozgásukat a dobra súrlódás által viszik át. Ezen ágyazás az 1. és 2. ábrán van föl­tüntetve. A (b) dob négy (k, k'), (1. 1') görgőkön nyugszik, melyek közül célszerűen a két utóbbi közös tengelyre van fölékelve és hajtógörgőnek szolgál. Az (1, 1') görgők cél­szerűen mélyebben feküsznek mint a (k, k') görgők, hogy megterhelésüket és így súrlódá­sukat az erőátvitel céljából növeljük. A (k, k') görgőket állandóan vagy csak időközön­ként, pl. az üzembehelyezésnél ugyancsak fölhasználhatjuk a hajtás céljából. Minthogy egy meghatározott kerületi erő átviteléhez szükséges nyomást csakis a dob­nak súlya gyakorolja a görgőkre, oly ese­tekben, mikor ezen súly nem elegendő nagy, külön hajtógyűrűket alkalmazhatunk, me­lyeknek átmérője a dob átmérőjétől függet­len és melyeknek átmérőjét a dob súlya sze­rint az erőszükségletnek megfelelően- hatá­rozzuk meg. A találmány tehát abban áll, hogy adott súlynál és kerületi erőnél az emeltyűkarnak növelése által tetszőleges forgató nyomatékot érhetünk el, mely ennél­fogva a dob súlyától független. Az 1. és 2. ábrán a hajtógyűrűk (m) és (m')-gyel vannak jelölve. Súlymegtakarítás céljából a hajtógyűrűkön (o) kivágásokat alkalmazhatunk (2. ábra). A hajtógyűrűk alakja természetesen tetszésszerinti lehet. Az ágyazásnak és hajtásnak leírt szerke­zete természetesen keverődoboknál, szárító­doboknál, általában bármilyen forgó dobok­nál is alkalmazható. A dob hajtásának jelen új módja a dob ki- és bekapcsolására szolgáló különleges szerkezeteknek alkalmazását is lehetővé teszi, mely azáltal van jellemezve, hogy a dob alkalmas áttételi elemek használatával

Next

/
Oldalképek
Tartalom