55053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az alkálifémek amidjainak cynanamidjainak vagy cyanidjainak elektlytikus előállítására

származékainak előállítása van részletezve) egy, két cellával és egy közbenső elektródával birő készüléket használunk, mely elekród,a valamely megömlesztett fémből, pld. ólomból, higanyból vagy cinkből, ill. ezen fémek közül néhánynak ötvözetéből és esetleg még valamely más, megfelelő kiegészítő fémből áll; ezen elektródafémmel, ill. ötvözettel a primércellában fejlesztett nátrium ötvöződik, minek megtörténtével ezen elektródát a szekuudércellába visszük át és abban anodaraakcióknak vetjük alá, ami ugyan ismert módon történik* csakhogy a találmány tárgyának alkalmazásánál a pritnércellában- kiindulási anyagok gyanánt a kívánt fémek nemcsak kloridjait, hanem pl. nátriumhydrátot (maró nátront), nátriumszulfidokat is és pedig akár magukban, akár olvasztó szerekkel, mint pld. nátriummal vagy káliummal, kloridokkal, jódidokkal vagy hasonló vegyületekkel tetszőlegesen keverten használhatunk, a szekun'dércellában pedig az eddigi ily eljárásoknál az alkálifémek előállítására használt elektrolyteket a kezelendő fémnek megömlesztett amidjából, cyánamidjából vagy cyanidjából, pl. nátriumamidból és pedig — aszerint, mint amilyen termékeket kívánunk — vagy csupán nátriumamidból vagy annak különböző anyagokkal való keverékből álló elektrolyttel helyettesíthetjük. Ha a közbenső elektróda anyaga gyanánt higanyt alkalmazunk, akkor a primércella elektrolitje a kiindulási anyagnak, pld. a nátriumkloridnak oldatából állhat. Ha például nátriumamidot akarunk a jelen eljárás szerint előállítani, akkor a szekundér cellába egy csővezeték vagy egy ürös kathoda útján gázalakú, vízmentes ammoniákot bocsátunk, mely a fejlesztett nátriummal in statu nascendi, mindig több és több NaNH2

-(-H-t képezvén, (amikor is a hydrogén eltávozik) folyvást szaporítja az elektrolytet, melyet azután a további földolgozás céljából időközönként elvezetünk. A lehető legnagyobb hozamot biztosítandó és az ammoniákvesztességeket elkerülendő, célszerű a szekundércella hőmérsékletét az eljárás foganatosítása közben azon lehető legkisebb mértéken megtartani, mely az anodaötvözetnek könnyű mozgékonyságát még nem befolyásolja; ezen hőmérséklet kbl. 250—350° C között van, amikor is a nagyobb hőmérsékletek abban az esetben szükségesek, amelyben a primércellában megömlesztett elektrolytet, a közbenső elektróda számára pedig ólomötvözetet használunk, míg a kisebb hőmérsékletek abban az esetben előnyösek, amelyben a primércella elektrolytje számára a kiindulási anyagnak oldata, a közbenső elektróda számára pedig higany szolgál. Cyanamidok előállításánál hasonlóképpen járunk el, csakhogy a szekundércellában az elektrolythez bármily megfelelő alakú szenet kell adagolni, melyet az amiddel, ennek képződése arányában reakcióba hozunk, amikor is a cyanamid létesül, a primércellában pedig nem a kiindulási anyag oldatát, hanem megömlesztett elektrolytet kell alkalmazni. Ebben az esetben a közbenső elektróda számára a higany nem felel meg. Lehet az eljárás kezdetén az elektrolytet vagy már cyanamid alakjában a cellába vinni vagy abban a cyanamidot, ammóniákból ós szénből, elő is állítani. A szekundércellában ezen esetben, különösen a reakció vége felé és az anyag eltávolítása előtt, valamivel nagyobb (majdnem 500° C) hőmérsékletről kell gondoskodni, hogy a fejlesztett cyanamid megömlesztett állapotát és mozgékonyságát megtartsa, vagyis, hogy azt időszakonként tényleg el lehessen távolítani. Cyanidok előállításánál a cyanamidok előállításához hasonlóan járunk el, csakhogy előnyös a hőmérsékletet a reakció vége felé és az anyag eltávolítása előtt majdnem 800° C-ig fokozni és az elektrolythez több szenet adagolni. Az eljárás kezdetén az elektrolytet vagy mindjárt cyanid alakjában visszük a cellába vagy azt csak magában a cellában, szénnek és ammóniáknak a képződő nátriummal való reakciója útján létesítjük. A találmány tárgyát képező eljárás az eddigi eljárásokkal szemben azt a nagy előnyt nyújtja, hogy annál az amidok, cy-