55042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes, bágyadt vagy mintázott acetylcellulózrétegek előállítására

Megjelent 1912. évi január hó 29-én. MAGY. g|! KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55042. szám. IV/h/i. OSZTÁLY. Eljárás fényes, bágyadt vagy mintázott acetylcellulózrétegek előállítására. DR

EICHENGRÜN ARTHUR VEGYÉSZ BERLINBEN A bejelentés napja 1910 április ho ll-ike. Eisőbbséjjc 1909 április hó 15-ike. Sima fölületű acefcyleellulózrétegeket rostrétegeken, szöveteken, bőrön stb. eddig gyárilag nem tudtak készíteni, mert az acetylcellulóz-oldatok, különösen, ha lágyító vagy a plaszticitást növelő adalékokkal vannak keverve, nem száradnak be simán, hanem az alapréteg struktúrájához alkalmazkodnak, sőt pl. laza szövetekbe esetleg teljesen besülyednek. Lehet ugyan sima bevonatokat úgy elérni, hogy először acetylcellulózhártyákat készítünk és ezeket az oldószerrel megnedvesífett szövetre ragasztjuk, ezen eljárásnak azonban az a hátránya, hogy ha az oldószerből csak kevéssel is többet használunk kelleténél, a hártya meglágyul és sima fölületét elveszti ; emellett az ily hártyák csak korlátolt vastagsággal állíthatók elő és dolgozhatók föl. Ennek folytán az acetylcellulóz-bevonatok létesítése nehéz és drága volt és csak aránylag kis fölületeken lehetett foganatosítani. Kitűnt azonban, hogy ezen nehézségeket és hibaforrásokat azáltal lehet kiküszöbölni, hogy az acetylcellulóz-réteget egy oly alaprétegre alkalmazva hozzuk a bevonandó anyaggal érintkezésbe, mely alapréteg a hártya fölületének megváltozását meggátolja. E célból az acetylcellulóz-oldatot sima hajlékony lapokra vagy szalagokra visszük föl. amelyekről száradás után nehézség nélkül maguktól válnak le vékony hártyák alakjában ; ily lapok gyanánt staniol, fémpapir, viaszos-vászon, gumiszövet, fényezett bőr, lakkvászon stb. használható. A bevonásnál úgy járunk el, hogy e lapora öntjük a cellulóz-oldatot és rögtön vagy beszáradás után célszerűen gyönge nyomással hozzuk érintkezésbe a bevonandó anyaggal, melyet esetleg előmelegíthetünk, vagy egy oleószerrel megnedvesítünk. Minthogy ilyen módon (pl. fémpapir-alapon) korlátlanhosszúságú és igen vékony acetyleellulózrétegeket állíthatunk elő, természetesen igen hosszú szövetszalagokat is vonhatunk: be úgy, hogy az acetylcellulóz-réteget hordó, pl. fémpapir-szalagot és a bevonandó szövetet, mely utóbbit oldószerrel megnedvesítünk vagy megmelegítünk, együttesen vezetünk egy hengerpáron kérészül úgy, hogy az acetát-réteg egyesül a szövettel és száradás után magától leválik a fémpapirról,. vagy más alapról. Aszerint, hogy az alaplap fényes, bágyadt vagy mintázott fölülettel* bír, a leválásakor szabaddá váló cellulózrétegfölület is fényes, bágyadt vagy mintázott lesz, tekintet nélkül arra, hogy a réteg, mint hártya vagy pedig mint szövetre ragasztott réteg létesíttetik. Lehet termé-