55009. lajstromszámú szabadalom • Kerékagymótor elektromossággal hajtott automobilok számára

Megjelent 1912. évi január h6 27-én. MAGY. ^ KIR í SZABADALMI jjf

ig HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55009. szám. VH/g. OSZTÁLY. Kerékagymótor elektromossággal hajtott automobilok számára. HARHORN VICTOR MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1911 március hó 1-je. Elsőbbsége 1910 március hó 12-ike. A találmány tárgya kerékagymótor elektromossággal hajtott automobilok számára, amelyeknél a motor, illetőleg a motorok közvetlenül a hajtókerékbe, illetve hajtókerekekbe vannak beépítve. A motor oly módon van kiképezve, hogy. a mágnesváz (stator) és a horgony (rotor) ellenkező irányban forognak. Emiellett a horg jny és a mágnesváz között egy vagy több közbenső előtét van elrendezve, amelyek a két forgó rész egymáshoz viszonyított sebességét határozzák meg. Ezen ©Ív magában véve már ismeretes (lásd pl. a 208937. sz. német szabadalmi leírást). Mindamellett, hogy ezen elrendezés, amelynél a horgony és mágnesváz egymással szemben forognak, elvben a lsgtökéletesebb elektromos lautomobilhajtómót-or és mindamellett, hogy elvileg messze túlszárnyalja a helytálló horgonnyal, ill. mágnesvázzal biró kerékagymótort, a gyakorlatban a következő okokból nem vált be: a forgó horgony és mágnesváz közötti közbenső előtétet egy, a kocsin helytálló részen, vagyis a forgásban részt nem vevő részen kell el nem tolhatóan ágyazni, minthogy ellenkező esetben a közbenső előtét mozgékony ágyazása esetén as planétaszerűen hatás nélkül keringene. A közbenső előtét helytálló ágyazása céljából eddig tárcsákat vagy más oly részeket alkalmaztak, amelyek a kocsivázzal szilárdan össze voltak kapcsolva, illetve a kocsivázon meg voltak támasztva. Ezen szerkezeti kivitel szükségessé tette a kerékagymótoroknak belső pólusú gépek gyanánt való kiképzését, ellentétben a sttationár elektromotorok gyakorlatiasabb ,és jobb szerkezeti kiképzésével, amelyek csaknem minden esetben külső pólusú gépek gyanánt építtetnek. A belső pólusú gépek alkalmazását a következő okok tették szükségessé: Amint mán föntebb kifejtettük, a közbenső előtétek alkalmazása maga után vonta az eddig használatos elrendezést, a kerékagymótornak egyik — még pedig a kocsivázhoz közelebb fekvő — oldalán nyitottan való kiképzését, minthogy a forgó mágnesvázat, illetve horgonyt nem lehetett úgy megszerkeszteni, hogy £ti2 Qi forgó, de a kocsivázon helytállóan ágyazott előtétet átfogja. Ez okból a mlótornak a küllőkkel és az abronccsal összekapcsolt forgó részét csak az ellenkező oldalon lehetett ágyazni. Ezen excentrikus ágyazás természetesen igen hosszú csapágyat igényelt és emellett még mindig sok hátránnyal