54641. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

— 2 — ről gondoskodni, mint amennyi a kerület mentén egyáltalán megfelelően kiképezhető, ámbár a találmány keretén belül egyetlen (célszerűen, de nem okvetlenül), a kerületnek vagy részére kiterjedő fölület is alkalmazható. A találmány tárgyának egyik foganatosítási alakjánál a forgó elemen ékalakú bütyök, a szalagon pedig ezzel együttműködő ékalakú hasíték van kiképezve, ahol is az ék csúcsa minden oly esetben, amelyben a hajtásra a bütykös elem szolgál, célszerűen előre, oly esetekben pedig, amelyekben a hajtást a hasítékos elem eszközli, hátra irányul úgy, hogy (az akár hajtó, akár hajtott) folytonos elemnek a forgó elem előtt hosszirányban való tovahaladásakor a folytonos elem ékfölületének ; egymásután következő részei a forgó elem ezen fölölettel együttműködő ékfölületének megfelelő övével kapcsolódik, majd, mihelyt a forgó elem ékfölülete forgás közben, a hosszirányban mozgó elem ékfölületével való kapcsolódása síkjából kimozog, ezen utóbbi ékfölületnek mellső vége, igen csekély időköz elteltével, oly állásba jön, melynél az a másik elemnek egy és ugyanazon, illetve egy másik együttműködő ékfölületével hasonlóan kapcsolódik, miáltal a hajtási kapcsolat folytonossága biztosíttatik. Szóval úgy abban az esetben, amelyben a forgó elem kerületének tetemes részére kiterjedő egyetlen ékfölület van alkalmazva, mint azon esetekben is, amelyekben a forgó elemen több ékalakú bütyök van kiképezve, a különböző ékeknek előreirányuló élei igen rövid megszakításokkal egymás után kapcsolódnak a hosszirányban tovamozgó elemek egymás után következő ékalakú részeivel. A találmány tárgyának egy másik foganatosítási alakjánál a bütyök, ill. bütykök nincsenek ékfölülettel ellátva, hanem maga a bütyöktest van rézsútosan elrendezve úgy, hogy a hajtási fölületek a forgó elem tengelyére merőleges síkhoz hajlanak; a forgó elemmel együttműködő szalag természetesen megfelelő nyílásokkal van ellátva. A hajtó és hajtott fölületek között ebben az esetben is ugyanaz a fokozatos, kényszermozgású hajtási érintkezés következik be, mint előbb, akár a forgó elem hajtja a szalagot, akár megfordítva. Ezen foganatosítási alakot szerkezetileg akként képezzük ki, hogy a célszerűen hengeralakú forgó elem palástját két egymással ellenkező menetű csavarorsóból kihasított rövid szakaszokból álló bütykökkel látjuk el, melyek a hengeren egymáshoz közel, de kissé elkülönítetten és egymáshoz képest zeg-zugosan és pedig akként vannak elrendezve, hogy az egyik csavarmenetsor egyik menetének végei a másik sor két menete közötti közökkel szemben fekszenek. Ekként ezen elrendezés még inkább ; tekinthető zeg-zugos elrendezésnek, mint a közönséges szögfogaskerekeké, melyeknél a divergáló fogaknak közös találkozási pontjuk van. De eltér ezen hajtás, melynél ily zegzugos fogaskerékkel egy szalag kapcsolódik, minden egyéb eddigi hajtástól is, ha nem is tekintjük a váltakozó elrendezést; ezen váltakozó, hegyes metszéspont nélküli elrendezés azonban igen előnyös, mert ennél, minthogy ennek megfelelően természetesen a szalag nyílásai is az említett módon zegzugosan váltakozva és egymástól kissé elkülönítetten képezendők ki, az éles metszéspontok híján a szalag szilárdabbá és a működés simábbá válik. A szalagnyílásoknak ezen konvergáló falai folytán, ezeknek a hajtási mozgás irányához képest oldalirányban divergáló kerékbütyökfölületekkel való kapcsolódásakor minden egyes ékbütyöknek a neki megfelelő éknyílás falaival való folytonos hajtási kapcsolódása az egész egyik elemnek a másik segélyével történő folytonosan előrehaladó mozgását vonja maga után, amennyiben mindegyik bütyöknek a nyílássor egy-egy elemébe való ismételt behatolása a hajtási kapcsolatot folytonossá teszi, még mielőtt a megelőző bütyök a vele kapcsolódó nyílást egészen elhagyta volna; ebből a szempontból előnyös annyi bütyköt alkalmazni, amennyi a kerék kerületén