54631. lajstromszámú szabadalom • Betűöntőgép

— í — sége következtében föl- és lefelé is billentetik. Mint könnyen belátható az öntőüst kiöntő szájának úgy az oldalirányban való, mint a föl- és lefelé irányuló mozgását a dob fölületének, valamint a hornyoknak megfelelő kiképzése által érjük el. Az öntőcsatorna kifelé torkoló végén az úgynevezett (b20) fecskendőlap van behelyezve, amely közvetlenül az öntővályúval jut érintkezésbe. E (b20) lap fölülete teljesen simára van csiszolva, hogy az öntővályúra fekve a folyékony fém ellen tökéletes tömítést biztosítson,, azonfölül el van látva egy sorozat (b21) nyílással, amelyeken át a fém az öntővályúba szoríttatik. (lásd a b., 7., 20. és 21. ábrát.) A (C) öntővályú (melyet a 18. és 19. ábra mutat be részletrajzban) a függőleges (Cl) szán fölső végére van erősítve, mely utóbbi a gépállvány (A2) részében kiképzett (a2) vezetékekben mozoghat föl-alá. (4., 10. és 11. ábra). A (C) öntő vályú két részből áll, amelyek a betűhasáb oldalsó fölületeinek kialakítására szolgálnak. E részek a (c2) tömböket fogják közre, amelyek a betűhasáb végfölüleinek kialakítására szolgálnak és az említett két részt a (c2) tömbökkel együtt két (c3) csavar foglalja össze. Különböző méretű (c2) tömbök behelyezése által természetesen az öntővályú (c4) ürterének bőségét tetszőlegesen szabályozhatjuk a kívánt betűnagyságához képest, míg az oszlop minden különböző szélessége számára külön öntővályú megfelelő hosszúságú nyílással van ellátva. A (el) mintarészt (c5) sülyesztett csavarok és (c6) pecek erősíti a függőleges (Cl) szánhoz. A (Cl) szánon, melyre az öntővályú van rászerelve, egy másik (Dl) szán is helyet foglal, amely a (D) kést tartja; ez úgy van elrendezve, hogy az említett szán előre való haladása alatt az öntővályú alsó fölületére keresztben mozogjon és lenyessen minden nyúlványt, mely a betűhasábból az öntővályú alá kiáll. (4., 5. és 10. ábra). A (Cl) függőleges, vagyis főszán alternatív emelkedése és az öntővályúnak a 4. ábrán látható helyzetében való tartására, valamint az 10. és 11. ábrán vázolt helyzetébe való sülyesztésére a (H3) excentertől nyeri a mozgását. A 10. ábrán metszetben látható (H3) excenter egy (c7) görgőt fogad be, mely a szán egyik fölületén állíthatóan megerősített (c8) tömbre van szerelve. A tömbnek a szánnal való állítható kapcsolata révén az öntővályú elhelyezése egész pontosan megszabható. A főszánnak ezen vertikális reciprokáló mozgása alatt a fenéksímító kést hordó (Dl) szánt a 10. ábrán látható (D2) könyökemelő előre mozgatja, amely könyökemelő a főszánt működtető (H3) excenter mellé szerelt (H4) kettős excentertől nyeri lengését. Magától értetődik, hogy a késtartó szánnak mozgását részben a (D2) könyökemelő közvetlen lengése, részben pedig a szán külső végén megerősített és a (D2) könyökemelő (dl) hasítékában csúszó (d) görgőnek vándorlása idézi elő, mely görgő a (D2) könyökemelőt a (Dl) szánnal köti össze. A gépállvány fölső része közelében elrendezett vízszintes (a3) vezetékekben, amelyek az állványra keresztben futnak, egy további (El) szán jár, mely részletesen a 17. ábrán két működő helyzetében pedig a 6. és 11. ábrákon látható. A 6. ábrán, ahol a szán metszetben van föltüntetve, a szán külső pozíciójában látható, melyben egyik vége a (G) szedőlappal érintkezik, mely utóbbi viszonylag állandóan van a gépállványnak egy polcán elrendezve. A 11. ábrán ez a szán oldalnézetben látható belső helyzetében, betakarván a (C) öntővályút, amelyet — mint föntebb mondottuk — a függőlegesen ide-oda járó (Cl) főszán mozgat. Az (El) szán egészen el is távolítható és egy másikkal helyettesíthető, mert a különböző mintahosszakhoz megfelelő gyalúkésekkel ellátott szánoknak egész sorozata van alkalmazva. Ez az (El) száa a (H) excentertengelyen ülő (H5) excenter révén mozgattatik, amely egy (E2) szögemelőt mozgat, melynek fölső vége közvetlenül az említett szán alsó oldalára van csuklósan megerősítve. A (Cl) és (El) szánt működtető mindkét excenter úgy van alakítva és méretezve, hogy mindkét szánt egymáshoz képest az éppen leírt viszonyba hagyják