54631. lajstromszámú szabadalom • Betűöntőgép
lépni, mire a vízszintes szán a 6. ábrán jelzett kiinduló helyzetébe tér vissza, még mielőtt a függőleges (Cl) szán fölfelé irányuló mozgása megkezdődnék, mely a mintának a következő öntési folyamatra normális helyzetébe való mozgatását megkezdi. A szekrényalakú (El) keresztszán négyszögkeresztmetszettel bír és alsó oldalán belső végéhez közel egy derékszög alatt álló (E) kést tart, melynek belső méretei az öntendő betűsor méreteivel megegyeznek. A szán második helyzetében ez a kés közvetlenül a (c4) öntőmintanyílás fölső oldala fölé kerül, mimellett belső, a mintára fölfekvő vége egy hasítékkal ellátott (e7) lemezben vezettetik. Ha tehát a (Cl) főszán mellső oldalán megerősített (C2) segédszánon ülő (c9) dugattyú (10. és 11. ábra) a (H6) excenter által föltolatik, akkor a betűsor a mintából kinyomatik és az említett késen keresztül tolatik, mely utóbbi úgy van alakítva, hogy mind a négy oldalt, azaz mindkét hossz- és mindkét végoldalt a kívánt normálméretre gyalulja. Mint a 22. ábrából látható, az (E) gyalu oldalpengéi trapezalakúak, miáltal nyíróhatást érünk el és a <c9) dugattyú hajtására szükséges erő csökken. A dugattyút tartó pótszán szerkezete és elrendezése a 10. és 11. ábrákon látható, melyeken a dugattyú fölső működő helyzetében van föltüntetve. Ezt a dugatytyút természetesen vissza kell húzni, mielőtt a harántszán visszahuzatik. Miután a betűsor legyalultatott, a keresztszán fenekén lévő (e) nyíláson keresztül kilép, még mielőtt ez visszahúzatott volna és most szabadon fekszik föl a szán (el) közfalán. Ebben a helyzetében a betűsor a szánnal együtt a (G) szedőhajóhoz továbbíttatik, ahol a betűsor annak befogadó nyílásával kerül szembe. Ezen utolsó mozdulat az említett (F) továbbítóemelő által közvetíttetik, amely egy csap körül forgathatóan van elrendezve, még pedig úgy, hogy ez az emelő körülbelül az (El) keresztszán magasságában fekvő síkban mozog (1. és 12. ábra). Az említett emelő belső vége egy horogszerűen begörbített (f) ujjat hord és ezek, valamint az einelövég között egy (fi) nyomórúgó ül, amely az ujjat kifelé, azaz a betűsor fölé nyomja, amelyik mint említettük, az (el) szán falon fekszik föl. A szán (f) fenekén, a betűhasáb által elfoglalt helylyel szomszédos helyen egy (e2) vezetőhorog van elrendezve, amelybe egy, az (E) emelőnek a gép középtengelye fölé irányuló befelé való forgatásakor az ujj alsó oldalából kiálló (f2) pecek kapaszkodik, miáltal a rúgó összenyomatik úgy, hogy a betűhasábot az ujj szabadon engedi. Azonban, mint a pecek a horony végét eléri, a rúgó az ujj kampós végét a betűhasáb mögé szorítja. A visszafelé való mozgáskor az emelő azt egy a kivetéshez szükséges helyzetbe hozza, míg a sor kivetését magát egy hosszirányában ide-oda mozgó (F2) dugattyú végzi, melynek részletes leírása alább következik. Az (F) emelő lengőmozgását a (H7) excentertől nyeri a közös (H) excentertengely közvetítésével, mely tengelynek másik vége a harántirányban ide-oda járó (f4) kengyelt működteti. Utóbbi váltakozva lenget egy vertikális (f5) tengelyt, melynek fölső végére van az említett (F) emelő szerelve (13. és 14. ábrák). A hosszirányban ide-oda járó (F2) dugatytyút a betűhasáboknak a (G) szedőlapra való teljes áttolására a főszánt működtető (H3) excenter külső fölületére toldott (h3) excenter működteti (8. és 9. ábra.) Ez a toldott excenter háromszögletes lemez alakjával bír, mely a főexcenter minden fordulata alatt egyszer megemeli a gépállvány belső falán csuklósan megerősített (f6) emelő alsó végét, mely emelő fölső vége közvetlenül van a kérdéses dugattyúval összekötve. Az (f7) rúgó a dugattyúnak rendesen külső helyzetében és az emelő alsó végének a háromszögletes excenterlemez hatáskörében való tartására szolgál. Amennyiben érthető okokból kívánatos, hogy a harántirányban ide-oda járó szán hajtotta oldalt gyaluló kés az öntőnyílásnak pontosan megfeleljen a harántszán rögzítésére szolgáló szerkezet nyer alkalmazást. Ez a saerkezet legcélszerűbben egy le- és fölfelé mozgó (e3) pecekből áll (8. és 9. ábra)
