54543. lajstromszámú szabadalom • Önműködő levágó készülék mindennemű szalagsajtókhoz

— 3 — csak a (q) rúgó hatása alatt (10. ábra) kissé kifelé lendül. Az (m) emelő két különböző helyzete a 10. ábrán látható, mimellett a lenyomott helyzet pontozottan van rajzolva. Ha az (m) könyökemelő ezen helyzetbe ért, az (n) nyúlvány egy helytálló pontnak, például az (i) tárcsán rögzített toknak nyomódik és így ütközőt képez a (k) hajtótárcsának következő (1) csapja számára. Az (1) csapok száma tetszőleges lehet. Célszerűen 4—6 csapot alkalmazunk, hogy a kapcsolás azonnal működésbe lépjen, amint a könyökemelő a 'kellő helyzetbe kerül. A kapcsolásnak, illetve az egész készüléknek kikapcsolt állapotban való helyzetét a 7. ábra mutatja. A (g) emelő vége az (m) könyökemelőt ol^ mélyen tartja, hogy az ellentárcsa (1) csapjai az (n) nyúlványt nem érintik. Amint a (g) rész eltolódik és az (m) rész a magasba csappan, az (n) nyúlvány ütköző gyanánt az (1) csapok pályájába tolatik és a következő (1) csap az <i) tárcsát magával viszi. Egyidejűleg a levágó és a kocsi is működésbe jön, még pedig a következő módon: A kapcsolótárcsa külső oldalán egy (r) görgő és (s) vezetőpálya van elrendezve. Az (r) görgő a függélyes (t) emelő nyúlványa alá nyúl és azt megemeli. Ezáltal egy kétkarú (u) emelő jön működésbe, amely az ellenkező oldalon a zárt (d) vezetéket függélyesen lenyomja. A (d) sín, amint már említettük, vezetéket képez az (a) vágókereten lévő (c) görgő számára. E görgő közvetítésével a vágókeret lenyomatik és a vágódrótok áthatolnak a szalagon. Az (u) emelő ós azzal együtt a (d) vezeték és (a) keret mindaddig megmaradnak ezen lenyomott helyzetükben, ameddig a (t) emelő nyúlványát az (i) kapcsolótárcsán lévő (s) pálya megemelve tartja. A (t) emelő nyúlványát vezérlő pályája spirális alakban ívelt, hogy a (t) emelő visszamozgatása és a vágókeret magasbalendülése fokozatosan történjék. A visszamozgást részben az (e) és (f) rugók hatása idézi elő. Ha a (t) emelőnek az (s) pályáról való távozása lökésszerűen történik, úgy a lökést a (v) lökhárító veszi föl. A vágókeretnek ezen mozgásával egyidejűleg a kocsi is mozog. A kocsi hajtására egy ugyancsak az (i) kapcsolótárcsához erősített (w) tengely szolgál, amely mozgását kúpkerékáttétel révén az (x) tengellyel közli. Az (x) tengelyen (y) tárcsa, illetve forgattyú van rögzítve, amely egy csapot hordoz. E csap egy (z) emelő résébe nyúl, amely rés hossza azon időtartamnak megfelelő, amíg a kocsi véghelyzeteiben nyugalomban marad. A (z) emelő a végigmenő (1) tengelyre ékelt (2) emelőbe kapaszkodik. Az (1) tengellyel együtt forog a ráékelt (3) tengely, amely a kocsin rögzített (4) emelővel van összekötve éa ilykép a kocsi mozgatását közvetíti. Az egész készülék eredeti helyzete az 1. és 2. ábrából vehető ki. Amint az (y) tárcsán lévő csap a nyíl irányában forog, (17. és 19. ábra) a kocsi eleinte még áll, míg a csap a rés ellenkező végét éri el (17. ábra), mire a csap támadni kezd, az emelőművet működésbe hozza és a kocsit a 19. ábrabeli helyzetig előrehúzza. Most a csap az (y) tárcsa továbbforgásánál ismét egyedül mozog a résben fölfelé, míg fönt ismét támad és az emelők révén a kocsit ismét eredeti helyzetébe hozza vissza. Nehogy az előrenyomuló sajtolt szalag a kocsit önsúlyánál fogva magával vihesse és ilykép a kapcsolást idő előtt bekapcsolja, továbbá, hogy a kocsi sebességét a csaknem lökésszerű előremenetelnél és visszanyomásnál fékezzük, valamint a kocsinak véghelyzetében való fölütközését gátoljuk, a szerkezeten egy (5) féket alkalmaznnk, amely a rajzolt kiviteli alaknál kézifék gyanánt van az (x) tengelyen elrendezve, azonban célszerűen például az (1) tengelyen is alkalmazható. Az 16—19. ábrák a kocsi és levágó egyidejű mozgását mutatják. Az anyagszalag a kocsit kezdeti helyzetéből előretolta és a kapcsolás ép működésbe lépett (16. és 17. ábra). Az (i) tárcsán lévő (r) görgő a (t) emelőt megemelte és ellenkező oldalon az (a) vágókeretet lenyomta úgy, hogy a dara-