54205. lajstromszámú szabadalom • Lökhárító és vonószerkezet vasúti vonatok és hasonló kocsisorok számára

— 2 — nek meghosszabbított alakjánál pedig a (11) 1 vonó füleknek oldalaival működnek együtt. A vonó fülek, a kocsi tengelyével párhuzamos lapjukon, ferdén le vannak metszve úgy, hogy a rugóház a tartó gerendák ' között oldalirányban kitérhet. A (6) toló | lemez a (12) ellentámaszlemezhez, ez pedig ' a (5) lemezen kiképezett (13) lökhárító fülekhez szorul oda. A rugóház az ellentámaszon és a (6) toló lemezen (3. ábra) határolt mértékben eltolódhatik, ha a kapcsoló oldalirányban kitér. A rugóház két (14, 15) spirális rugót tartalmaz, melyek egymáshoz képeat ellenkező menetekkel bírnak és ismert módon egymásba vannak illesztve. A rendszerint összeszorított állapotban lévő belső (14) rugónak külső azaz mellső végét a (16) dugattyú veszi körül, mely a rugóháznak mellső végébe eltolhatóan van beillesztve és az (1) vonó rúdhoz ütközik vagy azzal össze van kötve, míg a (14) rugónak hátsó vége a (6) toló lemezhez szorul. A nagyobb, külső rúgó a dugattyúnak a rugóház mellső végéhez ütköző (16l

) pereméhez támaszkodik, de rendszerint nincsen összeszorított állapotban. A (12) ellentámasz a vonó rúdnak végére csavarolt (5) csavaranyát fölvevő és körülfogó (121

) nyílással bír, mely a csavaranyát a vonó és lökhárító mozgások közben vezeti és meggátolja annak elforgását, egyúttal azonban lehetővé teszi annak a kapcsoló oldalirányú kitérésekor beálló oldalirányú elmozgását. A rugóháznak mellső vége és a (3) véggerendát - kitöltő és merevítő (23) öntvény közé két, egymáshoz csavarolt (24) betét (7. ábra) van beillesztve. Mindegyik betét a (23) öntvényen és a (3) gerendán átjáró, hornyolt (241

) karral van ellátva, melynek belső oldalán a (243

) ütköző toldat van kiképezve. Ezen toldatok a kapcsoló (25) összekötő csapjának- végeit visszatartják és így a vonó rúdnak mozgását határolják, midőn már a rúgó ill. rugók a kivánt mértékig összeszoríttattak. A vonó erő a vonó rúdról a toló lemez, a rugók, a rugóház végéhez odaszoruló dugattyú, a rugóháznak függélyes peremei vagy vállrészei és a vonó fülek segélyével vitetik át a kocsira, míg a lökőerő a rugóktól kiindulva a toló lemez és az ellentámasz közvetítésével a (13) lökhárító fülekre (1. ábra) hat. A belső rúgónak normális feszerejét a hátsó fülekhez odaszoruló ellentámasz és a-rugóháznak a (11) vonó fülekkel kapcsolódó vállrészei veszik föl. Abban az esetben, melyben a kapcsoló oldalirányban kitér, a rugóház ezen elmozgást követi és ekközben az egyik vagy a másik vonó fül, mint támpont körül kibillen és a toló lemezen eltolódik, minek folytán a rúgó ill. rugók még jobban összeszoríttatnak úgy, hogy mihelyt az oldalirányú kitérést okozó erő megszűnik, a rúgó ill. rugók normális helyzetükbe visszatérnek és így a kapcsolót és a szerkezetnek mozgó alkatrészeit ismét központosítják. Az 1. és 2. ábrákban a szerkezet az oly kocsiknál való alkalmazásnak megfelelő állásban van föltüntetve, melyek kizárólag önműködő kapcsolókkal biró, azaz oly kocsikkal kapcsolandók, melyek az általában használatos pufferekkel nincsenek ellátva; ily esetben a kapcsoló fejének a kocsi végétől nem kell annyira elállania, mint pufferes kocsiknál. Gondoskodni kell azonban arról is, hogy a lökhárító és vonó szerkezetet oly kocsiknál is lehessen alkalmazni, mely közönséges, szimetrikusan elrendezett pufferekkel és ennek folyományaként hosszú önműködő kapcsolóval bír, mely egy közönséges vonó horgon elforgathatóan van elrendezve és egy emeltyűszerkezet segélyével megemelhető azaz hatástalan állásba hozható oly célból, hogy a vonóhorgot szabaddá lehessen tenni oly kocsival való kapcsolás számára, mely kizárólag közönséges csavaros vagy láncos kapcsolóval van ellátva. Továbbá előfordulhat az az eset is, melyben a lökhárító és vonó szerkezettel együttműködő kapcsolónak ezen hosszú alakjáról rövidebb alakra kell áttérni (mint amilyennel az 1. és 2. ábrákban föltüntetett kapcsolás bir), amikor is az említett emeltyűszerkezet eltávolítandó és a