54205. lajstromszámú szabadalom • Lökhárító és vonószerkezet vasúti vonatok és hasonló kocsisorok számára

— 3 -kapcsoló, valamint a rúgóház által a kocsi hosszirányában elfoglalt köz redukálandó; végül szükségessé válhat a megfordított intézkedés is. Mindezen eshetőségekre való tekintettel a szerkezet a részben már részletezett ^és még részletezendő módon van kiképezve. Míg az 1. és 2. ábrákban a rúgóház, amint említtetett, egy rövid kapcsolóval való összeköttetésben van föltüntetve, addig a 8. ábra egy hosszú kapcsolóval és egy emeltyűszerkezettel kapcsolatban való alkalmazást láttat, ahol is a kapcsoló a kocsi előtt maximális kinyúlással bír, azaz a puffereken túl ér, a 9. ábra pedig az ugyanezen hosszú kapcsolónál való alkalmazásnak azon állapotát szemlélteti, melynél a hosszú alak röviddé van átváltoztatva. A rúgóház a 8. ábrában föltüntetett helyzetnél közelebb fekszik a kocsi végéhez, mint az 1. és 2. ábrákban föltüntetett helyzetnél ; ezt azáltal érjük el, hogy a (17) tuskókát (l. ábra) a (11) vonófülek mögül a (13) lökhárító fülek és a (12) ellentámasz közötti helyzetbe hozzuk (5. ábra). Ezen elhelyezés folytán a kapcsoló feje valamivel kijebb kerül és így meghosszabbított alakra teszünk szert; a még szükBéges további meghosszabbítást azáltal érjük el, hogy a kapcsolónak forgását az (1) fonórúdban kiképezett (19, 20) furatok (4. ábra) közül a mellső furatba illesztjük és hogy a <2) kapcsoló töve és a rúgóház (15) dugatytyújának (6. ábra) mellő vége közötti teret & (18) betéttel töltjük ki, mely a könnyebb behelyezés és rögzítés céljából két (181

) részből áll, melyek mindegyike a vonó rúdnak hátsó (19) furatába oldalról beillesztendő (182

) nyúlvánnyal bír. A betét beillesztése akként történik, hogy a (181

) részeket első sorban is a (3) véggerendában <8. ábra) kiképezett (31

) nyíláson keresztül a vonórúdnak mindkét oldalán betoljuk és miután a (182

) nyúlványok (6. ábra) a (19) furattal szembe kerültek, a betétrészeket egymás felé toljuk mindaddig, míg azok a vonórúdnak oldalaihoz nem ütköznek és a nyúlványok a (19) furat belsejét át nem szelik. A (18) betét a kapcsolónak a vonó horoggal való elforgatható összeköttetése előtt illesztendő be. Az ezen hosszú kapcsoló megemelésére szolgáló szerkezetnek (27) emeltyűi (8. ábra) a fölfelé nyúló (271

) toldatokkal vannak ellátva, melyek túlnagy igénybevétel esetén a (23) öntvényhez ütköznek és így az (1) vonórúd előremozgását határoló és a rúgot illetve rugókat tehermentesítő ütközőként hatnak. Ha a 8. ábrában föltüntetett alakról a rövidebb alakra akarunk áttérni, akkor a (26) emelőkarokat eltávolítjuk és a (27) emeltyűkat a (28) pofákkal (9. ábra) helyettesítjük, melyek a kapcsoló villásan kiképezett szárának ágaihoz csavarolható és egymással, valamint az (l1

) vonóhoroggal a két pofában és a vonóhorogban kiképezett egymást födő (l2

) furatokon átjáró csavarok segélyével köthetők össze. A kapcsolónak forgási csapját a vonórúdban kiképezett hátsó (19) furatba illesztjük és a (16) dugattyúnak mellső vége és a (23) öntvény közti teret a fölső és alsó, távolságbiztosító (29) betétekkel töltjük ki, melyeket azután egymáshoz csavarolunk. Hogy a rugóknak a kocsik összelökése közben beállható túlnagy összenyomása és csapódása meggátoltassék, a vonórúddal összeköttetésben a (21) lökhárító ütközők (3. ábra) vannak elrendezve, melyek a rúgóknak az előre megszabott mórtéken túl beálló összenyomásakor a (22) pofához ütköznek, melyet a kocsi alvázának (3) véggerendája hord, mely erre való tekintettel az említett (23) öntvény segélyével vagy vagy más módon merítve van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lökhárító és vonó szerkezet vasúti vonatok vagy hasonló kocsisorok számára, melynél a lökő és vonó erőhatások a kapcsoló és a vonórúd, valamint a kocsi között egy rúgóházban elhelyezett egy vagy több rúgó segélyével vitetnek át, jellemezve az alvázon elrendezett vonó fülekkel együttműködő, a rúgóháznak hátsó végén kiképezett vonóperemek