53902. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence

7. ábra a kemence újabb foganatosítási alakjának fölülnézete, a 8. ábra annak középkeresztmetszete, a 9. ábra az ellenállás részeinek és a sarkoknak nagyobb léptékű részletrajza, mely azoknak az előbbi árbákon föltüntetett alkalmazási módját világosabban mutatja, a 10. ábra az ellenállás" másik alkalmazási módját nagyobb léptékű részletrajzban mutatja, a 11. ábra az ellenállást alkotó elemek különköző foganatosítási alakjait sémásan tünteti föl. Az 1—4. és a 9. ábrával kapcsolatban először a találmány egyik foganatosítását írjuk le az ezeken az ábrákon föltüntetett kemencetipussal együtt. Ennél a kemence <a) törzse eltávolítható (b) födéllel van ellátva, melyen a töltésre vagy a kemence belsejének megtekintésére való (u) nyílás van alkalmazva. Az összetett ellenállás két {D, Dl) része egymásután van kapcsolva és egyik végén az (e, el) sarkokkal, másik végén az összekötő (e2) elemmel van összekötve. Az ellenállás mindegyik része harántirányban fekvő hornyolt (d) lemezekből áll, melyeknek egymással szemben levő fölületei oly módon vannak elrendezve, hogy az egész ellenállás ferde ne legyen; az erre vonatkozó ábrákon az ellenállás minden egyes eleme egy sor hosszában egymás mellett fekvő, körkeresztmetszetű rúdhoz hasonlítható, mely rudaknak közeinél kikerekített vagy nyakszerű összeköttetetéseik vannak úgy, hogy azok hornyolt lemezt képeznek. Ha ily lemezeket oly módon állítunk össze, hogy az egyik lemez kidomborodása a másik lemez mélyedésébe fekszik, a lemezek vonalak mentén érintkeznek egymással, ha pedig ily lemezekből álló sorozatot sarkok közé vagy egy sarok és egy összekötő elem közé helyezünk, mely sarknak vagy összekötő elemnek megfelelő hornyaik vannak és ha elmozgás ellen azokat egyenesen tartjuk, az egyes részek egymásba fogódznak és az egész ellenállás magát tartja fönn, az említett sarkok pedig csak annak súlyát és a végein gyakorolt nyomást fogják föl. Minthogy az érintkezési vonalaknak az összes görbületek mentén való fönntartására az ellenállás végein aránylag kis nyomásra van szükség, természetes, hogy ily egymásba kapcsolódó szerkezet segélyével tág határok között változtatható ellenállás érhető el és minthogy az ellenállás a tartókhoz képest elfoglalt helyzetétől független, különböző alakban képezhető ki és különböző tipusú kemencékhez alkalmazható. Az 1—4. ábrák szerint az ellenállás a fürdő fölött szabad térben van fölfüggesztve; az 5. és 6. ábra szerinl az ellenállás a (c5) retorta alatt van fölfüggesztve, a 7. és 8. ábra szerint pedig a hengeralakú kemencetokban négy függélyes részre van osztva, amelyek által képezett négyzetes üregben a (c6) tégely van elhelyezve. Ez utóbbi esetben az ellenállást képező lemezek görbületei nem a lemezek hosszában, hanem harántirányban futnak végig. Ámbár az ellenállásnak a sarkok által való fölfüggesztése a legelőnyösebb, ez az elrendezés nem föltétlenül szükséges, hanem bizonyos esetekben a fölfüggesztés ugyanoly jól közvetlenül a kemence falaira is eszközölhető. így pl. az 1—6. ábrákon kihúzott vonalak által föltüntetett tűzálló (v, vl) tartók, melyek a sarkokat közvetlenül, az ellenállást pedig közvetve támasztják alá, egyszerűen befelé hosszabbítandók meg, amint a 2. és 6. ábrán a pontozott (v2, v3) határvonalak mutatják, ha az ellenállást mindkét végén azok által akarjuk alátámasztani ; ennek folytán a sarkok oly módon rendezhetők el, hogy azokat az ellenállás zavarása nélkül lehessen eltávolítani. A hornyolt lemezek egymásba kapaszkodásának fönntartására szükséges oldalnyomást a megfelelően elrendezett (e7) rúgok létesítik (1., 2. és 6. ábra), melyeket az (e8) beállító csavarok vagy a 7. és 8. ábra szerint rugalmasan a téglafalazatra támaszkodó (e9) acéllemezek működtetik. Ily módon pontosan megfelelő nagyságú nyomás alkalmazható és a rugalmasság oly nagy, hogy az ellenállás kiterjedése vagy összehúzódása annak sűrűségét nem befolyásolja. Ha összetett ellenállást használunk, melynek részeit egymásután kapcsoljuk, csavar által működ-