53779. lajstromszámú szabadalom • Rapülőgép

letet. Ezáltal nemcsak a stabilitás növeltetik, hanem a fölemelkedés is megkönnyítetik, míg a leereszkedés csúszórepüléssé alakíttatik át. A gép hátsó végén elrendezett (18) vízszintes kormány három vagy több függélyesen álló fölületből áll, melyek úgy vannak alakítva, hogy azoknak hátsó rugalmas éleikre működő húzóelemek segélyével való vezérlésénél a fölületek először is minden alakváltozás nélkül elfordíttatnak, ezután pedig maguk a fölületek görbíttetnek meg, azonban csak hátsó félrészükön, egészen a forgástengelyig, míg a fölületek mellső félrészei teljesen merevek maradnak. A fölületeknek ezen meggörbítése által a gép irányítása gyorsíttatik. A találmány értelmében a repülőgép mindkét oldalán (19) vitorlás kerekek vannak különböző kivitelben elrendezve, melyek hosszirányban futó (20) tengelyek körül forgattatnak és az oldalstabilitás megtartására és — kiváltképen a fölemelkedésnél — a fölhajtóerő növelésére szolgálnak. A vitorlás kerekek fölületei az első kiviteli alaknál (2. ábra) végeiken hossztengelyeik körül egyenként forgathatóan vannak ágyazva és forgásuk közben vezetőfölületek, görbék vagy egyéb hasonlók által önműködően úgy szabályoztatnak, hogy fölfelé menetelüknél semmilyen hatást nem fejtenek ki. A (19) vitorlás kerekeknek a haladás irányában előllevő küllőire (21) csavarszárnyak vagy valamely propellernek szárnyai vannak fölerősítve, amelyeknek végein a (19) vitorlakerék egy-egy fölüiete van forgathatóan ágyazva. A (21) csavarszárny görbülete már most olyan, hogy a (19) kerekek fölületei lefelé mozgásukkor a (21) csavarszárnyak folytatását alkotják, úgy, hogy a csavarszárnyak által sűrített levegő közvetlenül a vitorlás kerekek fölületei alá hajtatik, miáltal a létesített fölhajtóerő lényegesen növekedik. Ily csavarszárnyakkal vagy propellerekkel kombinált vitorlás kerekek tetszésszerinti számban rendezhetők el. A vitorlás kerekek a repülés alatt nyugalomba is hozhatók, ha •csak csekélyebb fölhajtóerőre van szükség. Ezen esetben a vitorlás kerekek összes fö-1 lületei vízszintesre állíthatók, mikor is tartófölületekként működnek. A fölületeknek elállítása kézzel történik, amennyiben a vitorlafölületek vezetékeikből ismeretes módon kikapcsoltatnak. A vitorlás kerekek egy második kiviteli alakjánál a csavarszárnyak hátsó éleikkel hátrafelé haladó, rugalmas (22) csiga vagy csavarfelületekkel v.annak összekötve, melyeknek tengelye a csavar tengelyével öszszeesik. Ezen csiga- vagy csavarfölületek oly emelkedéssel láttatnak el, hogy munkájuk a csavarok által létesített előrehajtást lényegesen támogatja. A (19) és (7) propeller vagy csavarszárnyak legcélszerűbben a 4—8. ábrákban föltüntetett formák szerint alakíttatnak, amelyeknél a tengelyre helyezett, lehetőleg hosszú karokon keskeny, de mozgásirányukban aránylag hosszú szárnyak nyugszanak, amelyek téglalap alakúak (5., 7. ábra), körgyűrűszegment alakúak (4. ábra), vagy ékalakúan kihegyezett fölületek alakjával bírnak] (8. ábra.) Lehet ezen fölületeket külső szélüknél szélesebbre készíteni, mint a középen (6. ábra). Mindegyik szárny, miként az a 4. ábrában alaprajzban látható, eleinte lapos, azután meg van görbítve és pedig a fölület a forgásirányban elől lévő éltől kezdve megy át az egyenes síkból a görbült fölületbe, oly módon, hogy a görbület a hátsó él felé nő. Ezáltal a forgó tengely által megadott irány pontosabban tartható be, és az emelő, illetve a húzóerő növekszik. A középrész tartófölületeinek két oldalán, még pedig a (19) vitorláskerekek fölött egyegy, a szárnyakhoz hasonlóan valamely hossztengely körül csak kifelé forgatható (23) stabilizáló fölület van elrendezve, mely a (18) horizontális vezérmű húzóelemeivel kapcsolatos, oly módon, hogy ezen vezérmű fölületeinek valamilyen irányban való elmozgatásánál a (23) fölületek megfelelő módon egymással ellentett irányban és egymáshoz ferdén úgy állanak be, hogy a belső él, amelyen a tengely átmegy, mindig ugyanabban a helyzetben marad és csak a külső oldal emelkedik vagy sűlyed, miáltal az