53770. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsihoz való önműködő kapcsolás

— 4 összetolása által a feszültség annyira csökkenthető, hogy a záródarab a (23) ellensúlyok hatása alatt fölemelkedhetik. Rendezési műveleteknél gyakran kívánatos a kapcsolásnak üzemen kívül helyezése. Ez egyszerűen a (23) fogantyúnak majdnem függélyes állásba emelése és a (19) rúdnak hosszirányban lehetőleg nagy mértékben való eltolása által eszközölhető. Ennek következtében az említett (20) szektorkarima a (21) nyúlványba fogódzik és a működ tető berendezést, valamint a záródarabot az 5. és 6. ábrán vonalpontozott vonal által jelzett helyzetben rögzíti. Az illető elemek a (23) ellensúlyok hatása alatt tovább nem mozoghatnak. A kocsik összetolásánál tehát a kapcsolás nem működhet, mert a záródarab záró helyzetébe újból le nem csúszhat. A működtető rúdnak eredeti helyzetébe való visszaforgatása által a kapcsolás ismét működésre kész helyzetbe hozhatjó és pedig a kocsiknak előzetes egymásba ütközése nélkül, ha a kocsik horgai egymásba kapaszkodnak. Ha két kocsi közül az egyik még a jelenleg használatos csavarkapcsolással van ellátva, az összekapcsolás a következő mód don történik (3. és 4. ábra). A (17) csapot kihúzzuk és a kapcsolásfejet oldalt elforgatjuk, a csavarkapcsolás kengyelét a (10) húzórúd villájába behelyezzük, a (17) csapot ismét bedugjuk, a csavarkapcsocsolást a szokásos módon megfeszítjük és végül a póthorgot a (17) csuklóba beakasztjuk. Kikapcsolásnál az önműködő kapcsolást eredeti állapotába visszahelyezzük. b) Végleges állapot. Ha a kocsiállomány összes kocsijai önműködő kapcsolássál vannak ellátva, azokat a következő módon helyezzük végleges állapotba (az 5. és 6. ábra jobboldali fele). Az oldalt elrendezett ütközőket eltávolítjuk, a (16) csapot az arra függesztett csuklóval együtt, valamint a (10) rúd belső végén alkalmazott támasztólemezt és a (13) éket leszereljük. Az egész kapcsolóberendezést azután annyira hátratoljuk, hogy a (15) ütközőrúgó a (18) ütközőtámaszra támaszkodjék, mimellett a (10) rudat karimájával és rúgojával együttí a (11) húzórúdra toljuk és az ütközőtámasz középső üregébe bevezetjük; a (13) éket, mint előbb a húzórúd vezetékhornyába, most a (10) rúd mellső nyílásába dugjuk és végül a (26) láncot megfelelő mértékben megrövidítjük. A rajz baloldali felén föltüntetett kocsi abban különbözik a jobboldali kocsitól, hogy amannál a (7) ütközőrúd egyetlen elemet képez, a (14) rúgó el van hagyva és az ütközőtámasz nyújtottabb alakú. E különbségeket az okozza, hogy ez a kocsi már eredetileg a végleges állapotba volt helyezve, tehát közvetlenül a központi ütközővel volt fölszerelve és azt nem kellett úgy berendezni, hogy csavarkapcsolással összekapcsolható legyen. Ebben az állapotban tehát az összes kocsik önműködő kapcsolással és központi ütközővel vannak ellátva és a kocsik köze az előbbi köznek körülbelül felére van csökkentve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikhoz és hasonló járművekhez való önműködő kapcsolás, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolás a kocsi mindkét végén csak csúszófölületeken függélyes irányban csavarszerűen forgatható két részből áll és pedig a húzás irányára ferde' támaszfölülettel ellátott (1) horogból és e horogra támaszkodó (6) záródarabból, mely a horognak a másik kocsi horgába való bekapcsolódásánál a másik kocsi megfelelő részével együttműködve,. a két horog szétkapcsolódását megakadályozza. 2. Az 1. igényben védett önműködő kapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a horog ütközőfölület gyanánt működő nyúlvánnyal van ellátva, hogy a (6) záródarab a vezetékhoronyban ágyazható, a horony falának fölső végén pedig függélyes és ferde peremmel ellátott (5) vájat van kiképezve, mely a záródarab vezetékét képezi.