53699. lajstromszámú szabadalom • Vasúti térközbiztosító berendezés
egyik gombot forgatjuk^ a'ikor a fog a gyűrű mélyedéséből kilép és a gyűrű hengeres kerületén csúszva, a másik fogat a másik gyűrű bevágásában tartja úgy, hogy a másik gomb mindaddig nem foroghat el, míg az első a «Normális» helyzetbe nem tért vissza. Azon esetben végül, midőn a blokkiészülékek egy kétvágányú pálya közbenső állomásán állnak szolgálatban, mindegyik vágány számára egy készülék elégséges, minthogy a vonatok mindig egyirányban közlekednek. A gombbal megadjuk a beleegyezést azon térköznek, ahonnan a vonat jön, a beleegyezést pedig azon térközből, amelybe a vonat átmegy, a fogantyú révén kapjak. Ezen esetben a fogantyúknak és gomboknak egymástól függetleneknek kell lenniök. Ezért a (16a—17a) nyelveket eltávolítjuk és minden készülékben egy egyetlen (30a—32a, 45—46) kapcsolás helyett két hasonló szerkezetet alkalmazunk a fogantyúk és gombok független blokkozására és felszabadítására. A fogantyúk számára szolgáló kapcsolásnál a (36a) és (34a) nyúlványokat és (41a) és (35a) orrokat mellőzzük, míg a gombnak megfelelő szerkezetnél a (30a) kart és a (37a) és (390) orrokat, továbbá a (31a) dobot és a megfelelő (47, 48) nyelveket hagyjuk el. A pedál. A pedálnak az a célja, hogy egy vonat áthaladásánál az áthaladás egész tartama alatt egy áramkört zárjon. A jelen rendszernél legcélszerűbb egy rövid vágányrész által (minden vágány számára két vagy három sinhossz) képezett pedált alkalmazni, mely az előző és következő térköz sineitől ismert módon van szigetelve. Az áramkörök rendszerei. Négy elektromos áramkört alkalmazunk; ezek közül két helyi áramkört — egyiket az (R) relaisz és egyiket a beleegyezés számára — a harmadikat, melyet egy huzalvezeték és egy sinvonal képez, a harang számára éa a negyediket vonaláramkör gyanánt a készülékek kezelésére. Ez utóbbit két, a pedálhoz vezető szigetelt huzalvezeték, a pedáltól pedig sinvonalak képezik. Ezen célból ugyanazon sinvonal szomszédos sinei egy vassodronyháló által, mely két kúpban végződik, oly módon kapcsoltatnak, hogy huzalaik a kapcsoló részek végeibe furt lyukakba kalapáltatnak, hogy már fennálló vágányokon a sinkapcsoló részek csavarjait ne kelljen eltávolítani. A következő sinek ezután kemény fadarabok segélyével szokásos módon szigeteltetnek. Ha a pálya nedves talajon épült, akkor a sináramköröket rövidebbre kell szabni^ hogy az áramszóródáa elkeriiltessék. A térközt tehát kisebb szakaszokra kell fölosztani. Ezen térközszakaszok egymás között relaiskel vannak kapcsolva (10. ábra). Minthogy az ismertetett reudszernél az áramnak egyszer (AB), másszor (BA) irányban kell áramolnia, két térközszakasz érintkezési határán két relais-t alkalmazunk. Az egyik sinvonal két egymásra következő aa—bb térközszakaszai egymástól szigetelve vannak, míg a másik sinvonal niucs megszakítva. Ha (A) felől jön áram a sineken, akkor az az (1) relais-t gerjeszti, mely fegyverzetének lebillentése által a (P) elem áramának a (B) szakaszba való küldéséhez szükséges kontaktust létesíti, a (2) relais áramkörét pedig megszakítja. Fordítottja történik ennek akkor, mikor (B) felől jön áram. Ali. és 12. ábrák valamely egyvágányú vonal térközszakaszát tüntetik föl, mely az összes gyakorlatilag szükséges készülékekkel el van látva. Legyen (A) az indulásig (B) pedig az érkezési hely. Úgy (A) mint (B) értesítőkészülékkel, indulási (SÍ, Sl1 ) árbócjellel, (S2, S2*) födözőjellel éa (83, S31 ) előjelzővel van fölszerelve ; az (Rl, R2, R3, R1J , R2\ R3l ) a megfelelő relais-ket képezik, a (22) jelű elektromágnesek pedig az árbócjelek relais-it képviselik. A jelzések beállítására az (A, B, C, Al, Bl, Cl) gombok szolgálnak. Ha a következő' szakasz nem térközszakasz (pl. állomás), akkor az (a, b, c, al, bl, cl) kontaktusok
