53384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acetaldehidnek, valamint kondenzálási és polimerizálási termékeinek előállítására acetylénből
lyeken dolgozunk úgy, hogy valamely meghatározott sav minden koncentrációfokának megfelelően megszabott hőmérséklethatárok között dolgozunk. Altalánosságban azt mondhatjuk, hogy a sav koncentrációját és a munkahőmérsékletet oly módon hozzuk összhangba, hogy a koncentráció növekedésével a munkahőmérsékletet csökkentjük és megfordítva. 45%os kénsavval legelőnyösebben 15—25 C°-on dolgozunk; 50—60 C°-on túl az abszorbeálás rosszabbul megy, 8—9 C° alatt pedig minimális. Ha ellenben kb. 20%-os kénsavat használunk, úgy mégis jó eredményt érhetünk el, ha magasabb hőmérsékleteken dolgozunk, tehát kb. 40 C°-on vezetjük be az acetilént és kb. 70 C°-on foganatosítjuk az aldehid leválasztását. A legelőnyösebb abszorbeálási hőmérséklet itt tehát 30 C°-on fölül fekszik, míg 25—20 C° alatt az abszorbeálás már minimálissá válik. A hőmérséklet növelése ezen utóbbi esetben egyáltalában nem aggályos, mert a koncentrációnak föntemlített csökkentése folytán csökken a kénsav kondenzáló hatása is, amely már nem okozza nagyobb mértékben magasabb kondenzálási termékek képződését. Ebből következik az is, hogy a sav nagy koncentrációja közönséges hőmérsékleten is elősegíti a magasabb kondenzálási termékek (pl.í krotonaldehid) képződését. 25%-os foszforsav alkalmazása esetén legcélszerűbben 60—25 C°-on vagy lassú lehűléssel dolgozunk, 50°/0 -os savval ellenben pl. 30 C°-on dolgozhatunk előnyösen úgy, hogy jóval hosszabb ideig vezethetünk be acetilént, mint higabb sav esetén, amíg ismét az acetaldehid ledesztillálásához kellene fognunk a hőmérséklet növelése útján. Hasonlóan, mint a 45°/o-os kénsavnál, itt is kb. 10—7 C°-on az acetilén abszorbeálása csaknem tökéletesen megszűnik. Találmányunk folytán továbbá lényeges technikai haladást érünk el, mert a savkoncentráció változtatása utján a képződött reakciótermékek (acetaldehid és ennek kondenzálási termékei főképen krotonaldehid) mennyiségarányait változtathatjuk. Lehetővé válik tehát tetszés szerint több acetaldehidet vagy több krotonaldehidet előállítani Előnyös munkamenetet találtunk továbbá abban, hogy az acetilént alacsony hőmérsékleten vezetjük be, a bevezetést időszakonként csökkentjük vagy egészen megszakítjuk, hogy a hőmérséklet növelése vagy vákuum létesítése útján a képződött aldehideket leválasszuk és ledesztilláljuk. Ezután ugyanebbe a reakciófolyadékba ismét, esetleg hűtés közben, acetilént vezetünk be és váltakozva így folytatjuk úgy, hogy ugyanazzal a reakciófolyadékkal nagyobb mennyiségű acetaldehidet állíthatunk elő. Minthogy a hozzáadott higanysó kis része hosszabb munkafolyamat alatt fémhigany alakjában kiválik, esetről-esetre megfelelő mennyiségű friss higanysót kell hozzáadni. Azt találtuk továbbá, hogy már az acetilén bevezetése folyamán olyan vegyszereket adhatunk a folyadékhoz, amelyek alkalmasak a képződött termékek kiválasztására vagy kioldására. így előnyös, ha a savanyú higanysóoldatboz indifferens sókat adunk, pl. a kénsavas oldathoz nátriumszulfátot. Ezáltal a képződő acetaldehid-paraldehidelegy kisózását érjük el és azt esetről-esetre eltávolíthatjuk és így a kénsav kondenzáló hatása alól kivonhatjuk. Hasonló eredményt érünk el akkor is, ha a mindenkor képződő aldehidet alkalmas oldószerekkel, pl. éterrel vagy más effélével, a savanyú, vizes oldatból kivonjuk. Az ismertetett összes munkameneteknél az acetilén lehető legnagyobb abszorbeálási sebességének elérése céljából fontos hogy az acetilén hidratációja acetilénatmoszférában menjen végbe, amit természetesen többféle módon érhetünk el. így pl. erélyes acetilénáram bevezetés útján a levegőt a reakcióedényhői a nem abszorbeált acetilén segítségével kiűzhetjük vagy pedig a reakcióedényt kezdetben evakuálhatjuk ós ilyen módon a levegőt eltávolíthatjuk. Végül az acetilén bevezetését mindig erélyes kavarás vagy rázás közben kell foga-