53273. lajstromszámú szabadalom • Készülék vonóshangszerek húrjain való játszásra

van erősítve, miáltal a szálaknak kereszteződését meggátoljuk. Lehet azonban a szálnak két végét egymással is összekötni és természetes, hogy a kötési helyeknek más helyeken való alkalmazása sincs kizárva. Az összekötés módja a szál anyaga szerint változik, így pl. az összekötés egymísbafonás, öeszesodrás, csomózás, összeragasztás, vagy (pl. finom drótnál) össze forrasztás által és más módon is eszközölhető. A kötési helyeket természetesen gondosan simítanunk kell, s azokat szükség esetén lakkal vagy hasonlóval bevpnjuk, nehogy zavaró súrlódást okozzanak. Szőrökön kívül a vonó előállításához más anyagokat is használhatunk, így pl. a fonott selymet, vagy olyanokat, melyek keményített bevonattal vannak ellátva és hasonlókat, továbbá finom drótot vagy finom fém vagy más alkalmas anyagú szalagokat. Minthogy görgő haj fásnál és különösen vastag rétegben alkalmazott vonó szálaknál azon végnélküli szálak vagy szalagok, melyek a kerületen feküsznek, szükségképen nagyobb utat írnak le, mint a görgő tengelyéhez közelebb fekvők, azért az előbbi szálak célszerűen nagyobb menethosszra készülnek, mint az utóbbiak. A leírt szerkezet már is használható vonót ad, hogy azonban a vonót célszerűbbé tegyük, a vonó egyes szakaszainak a vonó mozgása közben való eltolódásának meggátlására, fmely eltolódás következtében a vonónak súrlódó fölülete szenvedne, görgő hajtásnál egymás mellett fekvő hornyokkal <3. és 4. ábra) ellátott (2) görgőket alkalmazunk, melyek vagy egyúttal a hajrásra is szolgálhatnak, vagy pedig a hajtógörgők mellett vannak alkalmazva. Ezen görgők több egymással párhuzamos, vékony (18) válaszfallal vannak ellátva, melyek helyett esetleg koszorúkat, peekeket vagy hasonlókat is alkalmazhatunk. A (18) válaszfalak által alkotott hornyokba a szükséghez képest egy vagy több vonószakaszt (nyalábot) fektetünk bele úgy, hogy ezek egymástól csak egy kis hézag által elválasztva futnak körül. Ugyanazon célra, mint a fönt leírt görgők (15) fésűket is alkalmazhatunk, melyek egymástól kellő távolságban alkalmazott (16) lemezekből állanak. Ezen (15) fésűket a görgők mellet az állványon alkalmazzuk olyképen, hogy az egyes vonószakaszok a finom (16) lemezkék között futhatnak (1. és 2. ábra). A fésűk helyett kisebb, válaszfalakkal ellátott görgőket is alkalmazhatunk, melyek azonosan, mint a fent leírt hornyos hajtógörgők működneh. Az alkalmazandó fésűk és görgök számát a szükséghez képest határozzuk meg. Hogy az egyes nyaláboknak a fésűk és a görgők hornyaiba való behelyezését megkönnyítsük, záró elemeket alkalmazhatunk; így pl. a (26), 111. (18) válaszfalakat harántirányú furattal látjuk el, melyeken a (17) pecek átdugható. A vonószálaknak behelyezését ekkor a görgőnek vagy fésűnek egyik oldalán kezdjük, és ha már az első vonószakaszt előállítottuk, a (17) pecket e fölé toljuk úgy, hogy ennek hornyát elzárja, miáltal a szálaknak ezen horonyból való kiemelését meggátoljuk. Mihelyt a következő horony is ki van töltve, a (17) pecekkel ezen hornyot is elzárjuk, s azután a következő horonyba rakjuk be a szálakat és így tovább. Ha valamennyi szálnak berakása után a vonót kellően kifeszítettük, akkor a (17) pecket, ha az görgőn van alkalmazva, eltávolítjuk, míg fésűknél a pecek a fésűn rajta is maradhat. Minthogy a hangszernek basszus oldala felé a vonó súrlódó fölületének mindinkább szélesebbnek kell lennie, a görgő vagy fésű hornyait ezen oldal felé mindinkább szélesebbre készítjük úgy, hogy a nyalábok minden egyes horonyban jobban és jobban kiszélesednek. A vonó mozgatása e mellett a szükséghez képest a basszus oldaltól a diszkant oldal felé, vagy fordított értelemben történhet. A vonónak a húrok mellett való vezetése előnyösen görgőkkel történik és pedig úgy, hogy a hangszer berendezése szerint mindegyik húr (ill. kettős húr) részére egy, esetleg két görgőt is alkalmazunk. A húrrendszer nyergei mögött alkalmas helyen alkalmazott keresztlécen a kétkarú