53167. lajstromszámú szabadalom • Gép egymásba oszlopba rakott lapos tárgyaknak, pl. papírlapoknak, levélborítékoknak, ércpénzeknek stb.-nek egyenkénti kihúzására és továbbvitelére

- 2 -a továbbítóeszköz felé gyakorol nyomást, a fékezőelem még a legvékonyabb papirost is visszatartja, mivel a fékezőelem és továbbítóeszköz súrlódási együtthatóinak különbsége tetszés szerint választható. Ha három vagy több papiroslap fekszik egymáson, akkor ezek hasonlóan huzatnak ki egyenkint mint két lap, de csak akkor, ha a második lap mellső széle a harmadik lap mellső széle elé nyúlik. Megtörténhet azonban, hogy a harmadik lap mellső széle nyúlik a második lap elé, mikor is könnyen megtörténhet, hogy a második lap az elsővel együtt halad és csak a harmadik lap tartatik vissza. Hogy ezt megakadályozzuk, a továbbító eszköz és fékezőelem között több egymásra következő érintkezési vonalat létesítünk olyképen, hogy a lapoknak valamennyi ezen érintkezési vonalon egymás után át kell haladniok, ahol is ezen vonalak mindegyike külön-külön működik. Hogy ezt a legbiztosabban elérjük, a továbbitóeszközt vagy a fékezőelemet ruggalmassá tesszük olyképen, hogy azok egy meghatározott hosszban egymással érintkeznek, ahol is célszerű, ha a fékezőelemnek a továbbítóeszközre gyakorolt nyomása a haladási irányban nő. Ezáltal először is azon lapok tartatnak vissza, melyek lazán feküsznek egymáson, azután azok, melyek az első érintkezési vonalon a nyomás következtében egymásközt nagyobb súrlódásnak vannak alávetve és így tovább mindaddig, míg végre valamennyi lap egymástól külön van választva és a továbbítóeszköz csak egy lapot és pedig a legalsót viszi magával, mert a fékezőelem és továbbítóeszköz közötti nyomás növelése által mindkettőnek súrlódása ugyanazon arányban nő. Ezen hatást a legjobban azáltal érjük el, hogy továbbítóesznek rugalmas gummiszalagot alkalmazunk, a fékezőeszköznek pedig egy hátrafelé lejtősen emelkedő, elől pedig legömbölyített alakot adunk és a fékezőelemet fölfelé való elmozgathatásában meggátoljuk. Ily berendezésnél a lapok a fékezőelem lejtős fölületéhez ütközve a lejtős fölület mentén visszatartatnak, a fékezőelemnek a rugalmas továbbítószalagon fekvő része pedig igen nagy s amellett a nyomás előrefelé mindinkább nő. Amint föntebb már említve volt, a második lap akkor követi az első lapot, ha az első lapnak előrehaladásánál a második lapnak a továbbitóeszközzel érintkezésbe jutó része és a továbbítóeszköz között a súrlódás már elég nagy ahhoz, hogy a fékezőelem súrlódási ellenállását legyőzze. Aszerint, amint az előbb vagy később következik be, a második lapnak mellső széle az első lapot többé-kevésbbé befödi. Hogy ezen befödést tetszés szerint nagyra vagy kicsinyre választhassuk, vagy teljesen meg is szüntethessük, a fékezőelem mögött a papirososzlop felé a lapokra nyomást gyakorolunk. Ezáltal ezen a helyen a legalsó lap és a továbbítóeszköz között a súrlódást növeljük és ha a nyomást oly nagyra választjuk, hogy a megnövelt súrlódás nagyobb, mint a fékezőelemnek a súrlódása, akkor a második lap csak akkor követi az első lapot, ha az első lapnak előre húzása által ezen nyomási helyen a továbbitóeszközzel érintkezésbe jut. A befödésnek mértéke tehát egyenlő ezen nyomási hely és a fékezőhely közötti távolsággal. A befödésnek változtatása céljából tehát ezen távolságot kell változtatnunk. Világos azonban, hogy vékony papirosnál a lapok, ha azokat hátulról előre toljuk, elől pedig visszatartjuk, földudorodnak. Hogy ezt megakadályozzuk, a nyomási és fékezőhely között a lapokra egy sint helyezünk rá, mely a földudorodást meggátolja. Oly papírlapoknál, melyeknek súrlódási együtthatója mindig ugyanaz, elegendő, ha a leírt módén megfelelően választott nyomási arányok állandóak maradnak úgy, hogy az említett nagyobb nyomás létesítéséhez súlyt használhatunk, melyet az egyes lapok átfödési hosszának megfelelő távolságban helyezünk rá a lapokra. Ha különböző súrlódási együtthatóval biró papírlapokat akarunk egyenkint előre vinni, akkor ugyan a fékezőelemnek elállítható elrendezése, azaz a fékezőelemnek