53110. lajstromszámú szabadalom • Készülék ajtók záródásának biztosítására

— 3 -vetítésével az(m) emeltyűnek (ml) karjával áll csuklós kapcsolatban. Az (m) emeltyű azonkívül az (m2) karral van ellátva, melyhez a (h) rúgó van hozzákötve, mely rugónak másik vége a hengerállványához, illetőleg az (m) emeltyűt tartó (o) hengernek {ol) megerősítőlemezéhez van erősítve. Az (o) hengerben mozgatható (p) dugattyú az (s) tömítéssel van ellátva, mely egyúttal az (r) fúratot elzáró szelepnek is szolgál. Az (s) tömítés az ajtó nyitásánál alant leírt módon az (o) hengernek belsejébe levegőt enged behatolni. Az (o) henger azonkívül alsó végén, azaz azon végén, amelyikkel az ajtóhoz van erősítve, a (t) csavarral szabályozható nyílással is el van látva, melyen át a levegő a hengerből kiáramolhat, midőn a dugattyút az ajtó zárt állapotának megfelelő kezdeti állásába visszahozzuk. A légbeáramlás részére a (p) dugattyú alatt azonkívül még az (u) hasíték is van a hengerfalban alkalmazva, mely oly hosszú, | hogy a dugattyúnak visszafelé való mozgásánál egy kevés levegő ismét kiáramolhat úgy, hogy a dugattyú visszafelé való mozgásának egy részében t. i. addig, míg az (m) emeltyű a holtponton át nem haladt, ellenállás nincsen. A készüléknek további szerkezete a legkönnyebben a készülék működéséből érthető meg, mely a következő: Az ajtó nyitásánál az (m) emeltyű az 5. ábrán látható állásból a 6. ábrán föltüntetett állásba forog el, mikor is az emeltyű villájának belső (m3) fölülete a (b) görgőn végig csúszik. Ezen elforgás oly nagy, hogy az (m) emeltyű a holtponton túlhalad. Az emeltyű ezen elforgatásánál a (p) dugattyút előre, vagyis a hengernyílás felé húzza, mimellett ezen mozgás kezdetén a külső levegő főleg az (r) furaton át, a dugattyú útjának vége felé pedig az (u) hasítékon át is a henger belsejébe hatol. A holtponton túl való haladása után az (m) emeltyűt és így a dugattyút is a (h) rúgó tartja meg a 6. ábrán föltüntetett helyzetben. A készülék tehát, úgy mondhatjuk, ép úgy, mint az 1—4. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál kifeszített állapotban van. Ha már most az ajtót kézzel, vagy valamely ismert önműködő ajtócsukóval az ajtótokhoz közelítjük, akkor az (m) emeltyű villájának másik belső (m4) fölületével ütközik a (b) ütközőhöz, minek következtében az emeltyűt a (h) rugók hatása ellenében a holtponton át visszaforgatja és a (p) dugattyút a hengerbe befelé nyomja. Ha a hengerfal nem volna az (u) hasítékkal ellátva, akkor az (o) hengerbe zárt levegő már a holtpontállás legyőzése előtt ellenállást fejtene ki az emeltyű elforgatása ellen, mely esetleg a becsapódó ajtót meg is állíthatná. Hogy tehát a dugattyúnak azon mozgásideje alatt, mely az emeltyűnek a holtponton át való elforgatásának felel meg, ellenállás ne lépjen föl, az (u) hasíték oly hosszúra van a hengerfalban a hengerfenék felé bevágva, hogy a levegő a hengerből mindaddig eltávozhat, míg csak az (m) emeltyű a (b) ütközőhöz való ütközés következtében a | holtponton át nem haladt. Ezáltal azt érjük el, hogy a fékezés csak akkor következik be, ha az emeltyű a holtponton már túlhaladt, mikor is a (h) rugók az (m) emeltyűt kezdeti helyzetébe visszaforgatják. Azon pillanattól kezdve, mikor a rugók az ajtót zárni kezdik, a levegő, mivel ekkor a dugattyú az (u) hasítéknak végén már túlhaladt, már csak a henger fenekén alkalmazott és a (t) csavar által részben elzárt nyíláson át távozhat el. A levegőnek ezen kiáramlása a nyílásnak kis keresztmetszete következtében csak nagyon lassan történik úgy, hogy a levegő fékezőleg hat. Ezen kiviteli alaknál is a rúgók úgy vannak elrendezve, hogy hatásuk akkor a legnagyobb, midőn az ajtó már majdnem teljesen be van téve és csak az ajtókilincs nyomását kell legyőzni. Dacára annak tehát, hogy ezen esetben fékezés történik, az ajtónak helyes ós szakszerű becsapódása, vagyis teljes bezáródása biztosítva van. Ezen kiviteli alaknál is a berendezés ugyanazon hatással fordítva is létesíthető, vagyis olyképpen, hogy a (b) ütköző az ajtón az (m) emeltyű az (o) hengerrel pedig az ajtótokon van megerősítve.