53110. lajstromszámú szabadalom • Készülék ajtók záródásának biztosítására

— 2 -köző az ajtótokon, a rúgós emeltyű pedig az ajtón van alkalmazva. Mindkét esetben ugyanazon hatást, vagyis az ajtónak föltétlen tökéletes záródását és a kilincsretesznek becsappanását érjük el. A mellékelt rajzon jelen találmány tárgyának két példaképeni kiviteli alakja van föltüntetve, melyek közül az egyik nincsen fékszerkezettel ellátva, a másik pedig el van látva. Az 1. ábra a fékszerkezet nélküli kiviteli alaknak fölülnézete zárt ajtónál, a 2. ábra pedig ugyanolyan fölülnézete nyitott ajtónál. A 3. ábra a készüléknek ugyancsak fölüldézetét tünteti föl és pedig azon helyzetben, midőn az ajtót betesszük, de az még nem záródott be egészen. A 4. ábra a készülék előlnézetét mutatja zárt ajtónál. Az 5., 6., 7. és 8. ábrákon a másik, a fékezőkészülékkel ellátott kiviteli alak van föltüntetve, és pedig hasonló nézetekben és állásokban, mint az előbbi kiviteli alak az 1—4. ábrán. Végül a 9. ábra egy részletet ábrázol. A találmány tárgyának az 1—4. ábrákon föltüntetett kiviteli alakjánál az (a) ajtóra a megfelelő alakú (b) ütköző van erősítve. A (c) ajtótokon a (d) bak vagy hasonló van alkalmazva, mely az (f) csapnak (e) csapágyát tartja. Az (f) csap körül a kampóalakú vagy más alkalmas módon kiképezett (g) emeltyű forgatható. Ezen (g) emeltyű a (h) rúgó hatása alatt áll, mely egyrészt a (gl) karhoz, másrészt pedig a (d) bakhoz vagy pedig az (e) csapágynak egy alkalmas nyúlványához van hozzákötve. E mellett a szerkezet olyan, hogy az ajtó nyitásánál a (b) ütközőnek (bl) fölülete a (g) emeltyűt az (f) csap körül az emeltyűnek holtpont állásán túl (2. ábra) forgatja el, mikor is az emeltyűnek (g2) karja egy (g3) nyúlványával az (e) csapágyhoz vagy más alkatrészhez ütközik és a (h) rúgó a (g) emeltyűt ezen holtponton túl fekvő állásában megtartja. Ezzel egyidejűleg egy harmadik (g4) kar jutott a (b) ütköző mögé, amint ez ugyancsak 2. ábrából látható. Ha már most az ajtót akár becsapás által, akár pedig önműködő ajtócsukóval a 3. ábrán jelzett nyíl irányában az ajtótok felé közelítjük, akkor az ütközőnek az ajtótok felé fordított (b2) fölülete a (g4) karhoz ütközik és ezáltal a (g) emeltyűt a holtponton át visszaforgatja. Mihelyt az emeltyű a (b) ütköző (b2) fölületének a (g4) karba való ütközése következtében a holtponton áthaladt, a (h) rúgó — mely helyett két vagy több rúgó is alkalmazható — jön működésbe, mely rúgó a (g) emeltyűt eredeti állásába tovább forgatja, minek következtében a (gl) kar a (b) ütközőre nyomást gyakorol és ezáltal az ajtót teljesen becsukja. A (h) rúgó olyképpen van elrendezve, hogy a (g) emeltyűre akkor gyakorolja a legnagyobb nyomást, midőn az ajtó betevésénél az ajtókilincs nyomását kell legyőzni, vagyis akkor, midőn a kilincsretesz nek be kell csapannia. Emellett újból meg kell jegyezni, hogy jelen készüléket fordítva is alkalmazhatjuk, vagyis olyképpen, hogy az ütközőnek és az emeltyűnek megerősítési helyei föl vannak cserélve, azaz, hogy az ütköző az ajtótokra, az emeltyű pedig az ajtóra van erősítve. Oly esetben, ha az ajtónak zárásánál a zörejt el akarjuk kerülni, jelen készüléket fékező készülékkel kötjük össze, amint az az 5—8. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál látható. Ezen kiviteli alaknál egyszersmind az is ki van tüntetve, hogy az ütközőt az ajtótokon, a tulajdonképeni zárókészüléket pedig az ajtón alkalmazhatjuk. Az ütköző, mely tehát a (c) ajtókra van erősítve, célszerűen a (b) görgőből vagy csapból áll. A (b) görgő czélszerűen egy hasítékkal ellátott (k) kengyelbe, melynek egyik fölülete recés, az ugyancsak recézett (1) alátétlemeznek közbehelyezése mellett van erősítve. Az ajtóra az ezen kiviteli alaknál villaalakúan kiképezett (m) emeltyű van (n)-nél ágyazva. Az (m) emeltyű (n) forgáscsapjának csapágya az (o) hengeren van alkalmazva, melyben a (p) dugattyú mozgatható, mely dugattyú a (q) rúd köz-