52849. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonatbiztosító berendezés durranó- és fényjelzésekkel egymást követő és egymással szemben jövő vonatok számára
— 2 — egyes berendezések elrendezése és kapcsolása olyan, hogy a pálya- és az állomás hatásköre mindkét végen egymáson túl halad, mi által az átmeneti helyen való összeütközés is elháríttatik. A vonatbiztosító berendezés egyes szerkezeti részletei előnyösen következőkép vannak elrendezve. 1. A pálya számára: A pálya közepén a (W) őrházban, illetve a szolgálati kunyhóban az (e) kapcsoló és jelzőmIS van elhelyezve. A két hozzátartozó (h) távjelzőn kívül és pedig célszerűen egymástól 150 méternyi távolságban egy-egy (a) sinbehajló kontaktus van elrendezve, melyek az (e) jelző- és kapcsolómű kikapcsolására szolgálnak. A két (h) jelzőn kívül körülbelül 120, illetve 110 m. távolságban egy-egy pár önműködő (b) durranó és fényjelző berendezés van elhelyezve, a (h) jelzőkön kívül pedig 80 méternyire egy-egy (c) sinbehajló kontaktus foglal helyet, mely az (a) kontaktus által zárt áramkör megszakítására szolgál. Ezen utóbbi áramkör beiktatására való további (d) sinbehajló kontaktus körülbelül 400 méternyire van két (h) jelzőn belül elrendezve. A szomszédos pályaőröknél egyegy egyszerű elektromos csengő van elhelyezve. 2. Az állomás hatásköre számára: A forgalmi hivatal (8) állomásán (el) kapcsoló és jelzőmű van elrendezve. A két (h) távjelzőn belül körülbelül 5 méternyire egy-egy (al) sinbehajló kontaktus van alkalmazva, mely az (el) kapcsoló- és jelzőmű kikapcsolására szolgál. A (h) jelzőkön belül ezektől 35, illetve 45 méternyi távolságban egy pár (bl) durranó és fényjelző készülék, körülbelül 75 méternyi távolságban pedig egy-egy (el) sinbehajló kontaktus foglal helyet, mely utóbbiak kikapcsolók gyanánt működnek. Körülbelől 500 méternyi távolságban további (dl) sinbehajló kontaktus van elhelyezve, mely bekapcsoló gyanánt működik. A szomszédos pályaőröknél ugyancsak egyszerű elektromos csengő van elrendezve. Az állomási fővágány mindegyik elága' zásában az áram beiktatására való egy-egy sinkontaktus van elrendezve, mely az (e) kapcsoló és fényjelzőberendezéshez vezető (11) vezetékbe van beiktatva. Központi váltóállítással fölszerelt állomásokon ezen kontaktusok elmaradnak és rúgókontaktusok által helyettesíttetnek, melyek a váltóállító berendezésre vannak szerelve és külön kábelek segélyével vannak a (II) vezetékhez kapcsolva. Az önműködő (b) durranó és fényjelzőberendezés kétrészű (1) szekrényből áll, melynek egyik részében a (2) kerék excenteresen elrendezett (3) súly segélyével könnyen elforgatható. A kerék kerületének egy részén (41 fogazással van ellátva, mely a (6) tolórúd (5) fogazásába kapaszkodik. A (2) kerék rendes^helyzeténél a (3) súly fölül van, mely helyzetben a kereket az állandó (7) mágnes tartja fogva, mely egyúttal a (9) csévékkel van ellátva és a keréken megerősített (8) fegyverzetet vonzza. Ha azonban a (7) mágnes csévéin az (a) vagy (al) kontaktusok által zárt áramkör folyik át, a mágnes eredeti polaritása gyöngíttetik, illetve átpolarizáltatik úgy, hogy fegyverzetét elereszti. Ekkor a kerék túlsúlyba jön és körülbelül fél fordulatot végez, miáltal a (4) fogazás az (5) fogazott rúdba kapaszkodik ós a (6) tolórudat a durranó és fényjelzéssel a szekrényből annyira kitolja, hogy a jelzés a sinre kerül. A (8) fegyverzet ezen mozgásnál végül a (10) kapcsolóba ütközik és ezáltal áramkört zár, mimellett egyidejűleg a (2) kerék egy a tengelyére ékelt és a másik szekrényfélben elrendezett (11) záró hajtómű által rögzíttetik. Az újonnan zárt áramkör kapcsolatot létesit az állomással, melyen a kikapcsolás jelzésére csengő szólal meg. A (2) keréknek az őr által történő visszaállítására a második szekrényfélben elrendezett (12) forgattyú szolgál. A (e), illetőleg (el) kapcsoló- és jelzőmű deszkán megerősített két szekrényből és konzolra szerelt négy dugókontaktusból áll. A deszkán egyúttal a két elektromos (g) csengő van elrendezve. A két szekrény közül az alsóban (R1 1 ) és
