52635. lajstromszámú szabadalom • Gép zenei kompoziciók regisztrálására

való tekintettel, valamint a fehér billentyűkhöz tartozó (22) rudak ós a fekete billentyűkhöz tartozó (23) emeltyűk közötti összekuszálódás biztos meggátlása céljából előnyös a fehér billentyűkhöz tartozó (hátsó) typeknek (24) rúdjait hosszabbra készíteni, amikor is a fehér billentyűknek (22) rúdjai lejebb kerülnek és a fekete billentyűkhöz tartozó (mellső) typeszerkezet (22) rúdjait teljesen szabaddá teszik. Maguknak a typeknek elrendezése azonban a rendestől eltérően és pedig a találmány szerint akként van foganatosítva, hogy midőn typeket a (29) rugók hatása alatt a (31) festőpárnához odaszorított (nyugalmi) állapotukból működésbe hozzuk, azoknak túlnyomó része nem a középpontban, hanem {az írógépektől eltérően, melyeknél valamennyi type a középpontban hat) a jelen célnak megfelelően különböző pontokban hat a hangjeleket fölvevő papírra. A zenei kompozíciók tudvalevőleg két részből, nevezetesen a dallamból és a kíséretből állanak. A dallam, melyet rendszerint jobb kezünkkel játszunk le, a kótapapiron a fölső vonalrendszeren van föltüntetve, míg a kiséret, melyet bal kezünkkel játszunk le, az alsó kótavonalrendszeren van föltüntetve. Ennek megfelelően az elrendezés akként foganatosítandó, hogy a baloldali (3) billentyűkhöz (1. ábra) tartozó typek az alsó kótavonalrendszer mentén, a jobboldali billentyűkhöz tartozó typek pedig a fölső kótavonalrendszer mentén hassanak a papírra. Minthogy már most a jelen gép a szerkezeti célszerűség kedvéért akként van kiképezve, hogy a papir (a nyomási vonal mentén) hátulról előre azaz nem oldalirányban halad, mint az írógépek nyomási vonalai, a két kótavonalrendszer a papiron géphez képest akként van elrendezve, hogy a rendes olvasásnál az alsó vonalrendszert képező vonalcsoport a baloldalon, •a fölső vonalreudszert képező vonalcsoport pedig a jobboldalon fekszik, amikor is a két vonalrendszer között a szokásos szabad köz van meghagyva (10. ábra). Az ennek megfelelő nyomtatás a jelen gépnél egyszerűen azáltal van lehetővé téve, hogy az egyes (25, 26, 27, 28, 29) nyomtató szerkezeteknek (ö. ábra) működései síkjai különbözőképen azaz akként vannak elrendezve, hogy nem konvergálnak valamennyien a középpont felé, hanem a bennök fekvő typek oly pontokban hatnak a papírra, melyek mind egy, a gép harántirányában (azaz a kótavonalakra merőlegesen) fekvő vonalon egymás szomszédságában, de egymást nem fedően fekszenek, amikor is ezen pontok helyzete a kótavonalokon pontosan a hangjegyek zenei jelentésének felel meg. Ezen célból egyrészt a nyomtató szerkezeteknek síkjai a (32) vázban (1. ábra), mely ezen szerkezeteknek lengési csapjait hordja, a már említett módon vannak elrendezve és másrészt ezen váz fölött, a csavarok segélyével megerősített (33) vezetőlemez van elrendezve, melyben a gép harántirányában, két hasíték, nevezetesen a jobboldali billentyűk (azaz a dallam regisztrálása) számára a (34) hasíték, a baloldali billentyűk (azaz a kiséret) számára a (35) hasíték van kiképezve. A kótalap azonban a tulajdonképeni hangjeleken kívül még egyéb megjelölésekkel mint pl. az ütemre és a zenedarabnak kivánt előadási|módjára vonatkozó megjelölésekkel, látandó el. Az ütemet általában a kótavonalrendszer elején, számjegyekkel, az előadás módját pedig a kótavonalrendszer fölött, megfelelő szókkal, mint pl. az «adante». «vivace», «lento» stb. szókkal szokás megjelölni. A találmány tárgyánál ezen megjelölésekre a két kótavonalrendszer közötti közt használjuk föl és nyomtatásukat több (a jelen esetben szám szerint hat) (36) billentyűgomb segélyével eszközöljük, melyek a (3) billentyűsorozat és a nyomtató szerkezet váza között, az utóbbi közelében vannak elrendezve. Ezen gombok úgy, mint az írógépeknél, fölső lapjukon a nekik megfelelő typek segélyével nyomtatandó jelekkel megegyező jelekkel és pedig a jelen esetben a (V) (veloce), a (T) (tempó normálé), az (L) (lento) betűkkel és a (2, 3, 4) számjegyekkel vannak ellátva, melyek már most világosan mutatják, hogy mely billen-