52635. lajstromszámú szabadalom • Gép zenei kompoziciók regisztrálására

\ - í -tyúkét kell lenyomnunk, ha a papiron az ütemet vagy a zenedarab előadási módját akarjuk föltüntetni. A (36) billentyűgombok a (3) billentyűkével teljesen megegyező nyomtató szerkezet segélyével működtetik a nekik .megfelelő typeket. Minthogy azonban ezen typeket, a hangjegyek typeitől eltérően, nem szükséges egymáshoz képest eltoltan elrendezni és minthogy amint említetett, a fölsorolt sajátos megjelölések számára a két vonalrendszer közötti sávot hasznosítjuk, mindezen typek a nyomtató szerkezet vázának középpontjában hatnak a papírra, mely pont körül ezen célból, a (35) vezető lemezben, a (34, 35) hasítékokkal egy vonalban és azoktól kellő távolságban a (37) nyílás van kiképezve. A hű regisztrálás céljából azonban még arról is kell gondoskodnunk, hogy a fekete billentyűk segélyével adott hangokat azaz a félhangokat (cis, dis ... des, es ... stb.) a fehér billentyűk segélyével adott hangoktól, azaz az egész hangoktól meg lehessen különböztetni. Erre nézve megjegyzendő, hogy a zenei gyakorlatban egyes magas és mély félhangok egymással megegyeznek; a zongoránál pl. a «cis» a «des»-sel, a «dis» az «es»-sel egyenlő és így tovább. Hogy már most a billentyűk száma ne legyen túlnagy, az említett megkülönböztethetés a jelen gépnél egyszerűen azáltal van lehetővé téve, hogy a fekete billentyűkhöz tartozó typek oly festékpárnán nyugszanak, melynek színe a fehér billentyűk typei számára használt festék színétől világosan különbözik. Ekként az összes (akár emelt, akár mélyített félhangoknak és az egész hangoknak megfelelő) hangjelek neme világosan tüntethető föl anélkül, hogy a megkülönböztetésükre a zenében általánosan használatos módszerhez kellene folyamodni. A különböző színekkel való nyomtathatás céljából az összes fekete billentyűknek typei a nyomtató szerkezet (32) vázának mellső részében, a fehér billentyűk typeipedig annak hátsó részében vannak elrendezve. A regisztrálhatás végül csak akkor lehet teljes, ha oly módszerről is gondoskodunk, mely lehetővé teszi az egyes hangok tartamának föltüntetését. Ezen célra a szokásos kótaírásnál a következő jelek szolgálnak : ezen jelek sorban négy időegységnek, két időegységnek, egy időegységnek egy fél, egy negyed és egy nyolcad időegységnek felelnek meg. Világos, hogy gyakorlatilag úgyszólván lehetetlen egyetlen gépben valamennyi hang számára az imént fölsorolt hat sajátos jelről gondoskodni; de még ha ez lehetséges volna is, az a billentyűk kezelését oly bonyolulttá tenné, hogy az ily gép teljesen hasznavehetetlenné válnék. Ehelyett a találmány szerint sokkal egyszerűbb módszerhez folyamodunk. Világos úgyanis, hogy egy hangnak teljes tartama, vagyis a neki megfelelő billentyűre kifejtett nyomás tartama, egészen pontosan azon nyomtató hatás tartamával egyenlő, melyet a megfelelő type a folytonos mozgásban tartott papirra gyakorol azaz, hogy a hang tartamát a neki megfelelő hangjel nyomtatásának tartama pontosan megadja. Ezen tartamnak a papiron való megkülönböztetése és könnyű leolvashatása céljából már most nem kell egyebet tennünk, mint a kótavonalrendszert egymástól egyenlő távolságban fekvő merőleges vonalakkal fölosztani (amikor is két ily szomszédos vonal közötti sáv egy időegységnek felel meg) és minden időegységet négy egyenlő részre osztani (10. ábra). Világos, hogy az időegységnek azon tört részét, ameddig az illető hang tart, a neki megfelelő hangjel nyomtatása által elfoglalt osztások száma adja meg. Ennek megfelelően a papirt egyenletes sebességgel, azaz akként kell előre meneszteni, hogy az minden zenei időegység alatt állandó, megszabott egyenes közt fusson be. Ezen célra a következő szerkezet szolgál: A (42) papírszalagot (8. ábra) szolgáltató (41) henger a (38) papírtartó állványban van elforgathatóan ágyazva, mely két egymással párhuzamos, rudak segélyével összekötött lemezből (7. ábra) áll és mely a (39)