52635. lajstromszámú szabadalom • Gép zenei kompoziciók regisztrálására

\ - í -tyúkét kell lenyomnunk, ha a papiron az ütemet vagy a zenedarab előadási módját akarjuk föltüntetni. A (36) billentyűgombok a (3) billentyűkével teljesen megegyező nyomtató szerkezet segélyével működtetik a nekik .megfelelő typeket. Minthogy azon­ban ezen typeket, a hangjegyek typeitől eltérően, nem szükséges egymáshoz képest eltoltan elrendezni és minthogy amint em­lítetett, a fölsorolt sajátos megjelölések számára a két vonalrendszer közötti sávot hasznosítjuk, mindezen typek a nyomtató szerkezet vázának középpontjában hatnak a papírra, mely pont körül ezen célból, a (35) vezető lemezben, a (34, 35) hasítékok­kal egy vonalban és azoktól kellő távolság­ban a (37) nyílás van kiképezve. A hű regisztrálás céljából azonban még arról is kell gondoskodnunk, hogy a fekete billentyűk segélyével adott hangokat azaz a félhangokat (cis, dis ... des, es ... stb.) a fehér billentyűk segélyével adott han­goktól, azaz az egész hangoktól meg lehes­sen különböztetni. Erre nézve megjegyzendő, hogy a zenei gyakorlatban egyes magas és mély félhangok egymással megegyeznek; a zongoránál pl. a «cis» a «des»-sel, a «dis» az «es»-sel egyenlő és így tovább. Hogy már most a billentyűk száma ne le­gyen túlnagy, az említett megkülönböztet­hetés a jelen gépnél egyszerűen azáltal van lehetővé téve, hogy a fekete billentyűkhöz tartozó typek oly festékpárnán nyugszanak, melynek színe a fehér billentyűk typei szá­mára használt festék színétől világosan kü­lönbözik. Ekként az összes (akár emelt, akár mélyített félhangoknak és az egész han­goknak megfelelő) hangjelek neme világo­san tüntethető föl anélkül, hogy a megkü­lönböztetésükre a zenében általánosan hasz­nálatos módszerhez kellene folyamodni. A különböző színekkel való nyomtathatás cél­jából az összes fekete billentyűknek typei a nyomtató szerkezet (32) vázának mellső részében, a fehér billentyűk typeipedig annak hátsó részében vannak elrendezve. A regisztrálhatás végül csak akkor lehet teljes, ha oly módszerről is gondoskodunk, mely lehetővé teszi az egyes hangok tar­tamának föltüntetését. Ezen célra a szoká­sos kótaírásnál a következő jelek szol­gálnak : ezen jelek sorban négy időegységnek, két időegységnek, egy időegységnek egy fél, egy negyed és egy nyolcad időegységnek felelnek meg. Világos, hogy gyakorlatilag úgyszólván lehetetlen egyetlen gépben vala­mennyi hang számára az imént fölsorolt hat sajátos jelről gondoskodni; de még ha ez lehetséges volna is, az a billentyűk ke­zelését oly bonyolulttá tenné, hogy az ily gép teljesen hasznavehetetlenné válnék. Ehelyett a találmány szerint sokkal egy­szerűbb módszerhez folyamodunk. Világos úgyanis, hogy egy hangnak teljes tartama, vagyis a neki megfelelő billentyűre kifej­tett nyomás tartama, egészen pontosan azon nyomtató hatás tartamával egyenlő, melyet a megfelelő type a folytonos mozgásban tartott papirra gyakorol azaz, hogy a hang tartamát a neki megfelelő hangjel nyomta­tásának tartama pontosan megadja. Ezen tartamnak a papiron való megkülönbözte­tése és könnyű leolvashatása céljából már most nem kell egyebet tennünk, mint a kótavonalrendszert egymástól egyenlő távol­ságban fekvő merőleges vonalakkal fölosz­tani (amikor is két ily szomszédos vonal közötti sáv egy időegységnek felel meg) és minden időegységet négy egyenlő részre osztani (10. ábra). Világos, hogy az időegy­ségnek azon tört részét, ameddig az illető hang tart, a neki megfelelő hangjel nyom­tatása által elfoglalt osztások száma adja meg. Ennek megfelelően a papirt egyenletes sebességgel, azaz akként kell előre menesz­teni, hogy az minden zenei időegység alatt állandó, megszabott egyenes közt fusson be. Ezen célra a következő szerkezet szolgál: A (42) papírszalagot (8. ábra) szolgáltató (41) henger a (38) papírtartó állványban van elforgathatóan ágyazva, mely két egymás­sal párhuzamos, rudak segélyével összekö­tött lemezből (7. ábra) áll és mely a (39)

Next

/
Oldalképek
Tartalom